Ha nem Budapest lenne az idei világbajnokság házigazdája, a kalapácsvető olimpiai bajnok Pars Krisztián választása a folytatás és az elköszönés közül valószínűleg az utóbbira esett volna. Annyi sérülés és elkerülhetetlen műtét, kényszerszünet és visszakapaszkodás után, mint amennyi magas akadályt állított az élet a szombathelyi atléta elé, másokat már régen feladásra kényszerítettek volna vagy a jövőképük átgondolására. Nem úgy a magát szívós parasztgyerekből felnövekedett profi atlétaként emlegető Pars Krisztiánt, akit most nemcsak a budapesti világbajnokság különleges kihívása, hanem egy közelgő családi esemény öröme tölt fel energiákkal és a boldogságérzet örömhormonjaival.

Már nem Pars Krisztián a frontember
Figyelmeztetés, vagy ha úgy tetszik szakmai kijózanítás nélkül is tudja London magyar sikerembere, hogy túlságosan magasra már nem állíthatja a mércét maga előtt. Ám azzal is tisztában van, hogy ha jót akar magának, módjával kell terhelnie az izomzatát és az ízületeit, mert azok bizony már meglehetősen „kopottasak”.
– Állítom, hogy a természet csodája vagyok és az atlétika újkori történetének különleges figurája, akinek a feje búbjától a talpáig már szinte minden porcikáját „renoválni” kellett. Most éppen úgy vagyok, hogy semmim se fáj, nem is panaszkodom, csak vigyázok magamra, hogy valamit el ne szúrjak. Nincs olyan edző a világon, aki egy olyan viharvert dobóatléta felkészülését is biztos kézzel irányítani tudná, mint amilyen én vagyok, mert ahhoz olyan tudás kellene, amiről a szakkönyvek nem szólnak. Nem vagyok hálátlan az edzőimnek, de az a gyanúm, hogy most elsősorban a megérzéseimre és a testem visszajelzéseire kell hagyatkoznom, mert senki sem járt még olyan cipőben, amiben én, aki már az útja vége felé tart, amolyan konok továbbszolgáló módjára – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a szombathelyi Dobó SE atlétája, annak a műhelynek a tagja, ahol ötödik éve már a világbajnoki bronzérmes és Eb-2. helyezett Halász Bence az elismert frontember.
Pars Kriszián tavaly a müncheni Eb-n – amelyen Halász ezüstérmes lett – nem jutott be a döntőbe.