Nagy szöveg a berlini Dárdai Mártontól: A barátnőm és a kutyám is magyar + videó

A Magyar Labdarúgó-szövetség Egyenesen című filmsorozatában azután, hogy korábban Freiburgban már forgatott Sallai Rolandot és Szalai Attilát felkeresve, ma azzal a kisfilmmel rukkolt ki, amely Berlinben készült, a riportalanyok pedig a válogatottból Dárdai Márton és Schäfer András. De Dárdai Pál is megszólal.

Dárdai Márton a magyar színeket választotta Forrás: Instagram/marton.dardai

Dárdai Márton, a Hertha játékosa pénteken a törökök elleni barátságos mérkőzésen a Puskás Arénában debütálhat a magyar válogatottban. – Jelentkezett nálam Rossi úr, aztán kijött megnézni egy meccset, utána összeültünk, beszéltünk néhány dolgot, és egyből tudtam, hogy ide akarok jönni – mondta el Dárdai Márton a tavaly év végi kapcsolatfelvételről.

Forrás Hertha BSC

A Hertha vezetőedzője, Dárdai Pál 22 éves fia, aki a német U16-os, U17-es, U19-es és U21 éves válogatottban is szerepelt, a kisfilmben megindokolja, hogy miért a magyar válogatottat választotta:

Dárdai Márton: Ez egy érzelmi dolog

– Az egész családom magyar, a barátnőm, a kutyám, mindenki. Én meg a két tesóm Berlinben születtünk és itt nőttünk fel, de amikor lehetett, mentünk Magyarországra, ez egy érzelmi dolog, nem tudom jobban megmagyarázni, jobban szurkolok a magyaroknak, mint a németeknek – mondja a védő.

A kisfilmben megszólal Dárdai Pál is, aki elmondja, fia döntésébe sosem szólt bele, de nagyon örül, hogy a magyar válogatottat választotta, amelyben ő is szerepelt.

(Dárdai Pál legkisebb fia, Dárdai Bence döntésébe sem szólt bele, aki a nyáron elhagyja a Hertha csapatát, és a Wolfsburgban folytatja a pályafutását.)

Schäfer András: A játékomon nem látszik, hogy félteném a lábam

Az  MLSZ-film másik szereplője az Union Berlinben játszó 24 éves Schäfer András, aki sorozatos sérülései után másfél év kihagyás után tért vissza a válogatottba. A középpályás elmondta, fel kellett dolgoznia, hogy volt olyan pillanat is, amikor azt mondták neki, lehet, hogy abba kell hagynia a futballt.

– A mai napig nem mondok olyat, hogy százszázalékosan meggyógyultam, mert nem akarom ezt elkiabálni. A játékomon nem látszik, hogy félteném a lábam, de egy ideig szerintem bennem lesz, mert amikor azt mondják neked huszonnégy évesen, lehet, abba kell hagynod a futballt, mert lehet, hogy a lábad már sosem fog meggyógyulni, akkor azt nagyon nehéz feldolgozni – fogalmazott Schäfer András.