Meghalt a diósgyőri legenda

A DVTK szombaton jelentette be, hogy 72. életévében elhunyt a klub saját nevelésű legendás futballistája, Tatár György. A középpályás tagja volt annak a csapatnak, amely a klub legszebb korszakában kétszeres kupagyőztes, valamint bajnoki bronzérmes lett.

Forrás: dvtk.eu

Tatár György Miskolcon született 1952-ben, és itt kötelezte el magát örökre a labdarúgás iránt. Gyerekként a stadiontól 500 méterre laktak, az apja rendező volt a klubnál, így nagyon hamar megismerkedett a diósgyőri közeggel. 1964-ben lett a klub játékosa. A katonai szolgálat alatt a miskolci Honvéd Papp József SE gárdáját erősítette a kitűnő középpályás. Ennek letöltése után nem sokkal az NB I-ben is bemutatkozott, 1973. szeptember 4-én a DVTK–Ferencváros mérkőzésen. Az ifjú titán Kiss Tibort váltotta a pályán. 

„A Ferencváros, a régi nagy Fradi ellen játszottam első NB I-es meccsemet. Preiner Kálmán félidőben küldött be, azzal, hogy nekem kell fognom Albert Flórit. A nagy igyekezetben rögtön fölrúgtam, ráadásul még rá is estem. Nem is hagyta szó nélkül! – Szállj le rólam öcsi, förmedt rám – mert nyakon talállak csapni! Iszonyú zavarban voltam, alig mertem ezután a közelébe menni. Ki is kaptunk 4-1-re, de mondom, az egy nagyszerű Ferencváros volt, Branikovics Lacival, Páncsics Mikivel, Szűcs Lajossal, Juhász Pistával.” (Posch Ede: Félistenek – Tatár György: Tatár, akivel mindig történik valami, 223.) 

Tatár bemutatkozása idején nem úgy alakultak a csapat eredményei, ahogy szerették volna – a Ferencváros ellen 1-4, az Újpesti Dózsa ellen 0-7 –, ez azonban nem vette el a kedvét. Sőt, még az sem, hogy az idény végén a másodosztályban találták magukat Preiner Kálmán tanítványai. A fáradhatatlan középpályás az NB I/B-ben bejátszotta magát a csapatba, és mivel a hosszú bajnokság végén bajnoki címet ünnepelhetett a vasgyári együttes, a fiatal játékos ismét élvonalbeli labdarúgónak vallhatta magát.

Gyakorlatilag ezzel a feljutással kezdődött a DVTK aranykora, melyben tevékeny részt vett Tatár György is. A következő években Szabó Géza irányításával sikert sikerre halmozott a csapat.

1977-ben sporttörténelmet írt a vasgyári gárda a Magyar Népköztársaság Kupa megnyerésével.

Az 1978/1979-es idényben bronzérmet szerzett a DVTK az NB I-ben. Óriási volt a boldogság Miskolcon! A következő őszön ennek köszönhetően rengeteg feladat várt a csapatra és a játékosokra. A-válogatott, olimpiai válogatott, UEFA-kupa, bajnokság, MNK.
1978. szeptember 20-án, Helsinkiben mutatkozott be a diósgyőriek kedvence az A-válogatottban egy Finnország elleni Eb-selejtezőn (1-2). A következő években rendszeresen meghívást kapott a nemzeti tizenegybe – emlékezett vissza tatár Györgyre a diósgyőri klubhonlap.

A bajnokságban a mezőny második felében végeztek – Tatár azonban 13 gólt szerzett, egyéni rekordot ért el –, az olimpiai csapat nem jutott ki az olimpiára, az UEFA Kupában viszont jól szerepelt, és az MNK-ban is bejutott a döntőbe, ahol ismét a Vasassal került szembe. A Veszprémben megrendezett döntőben végig jobban játszott a DVTK, és legyőzte a fővárosi piros-kékeket 3-1-re.

A következő idényben (1980/1981) újra bejutott a csapat az MNK döntőbe Szegeden (az Újpest elleni elődöntőben ismét Tatár szerezte az első gólt), ám harmadszorra nem sikerült legyőzni az angyalföldi gárdát (0-1).

Tatár György még három szezont játszott piros-fehérben, majd a Castellon játékosa lett, a spanyol másodosztályba igazolt, végül onnan is vonult vissza.

A közelmúltban súlyos betegséggel kórházba került, majd szombaton hajnalban az egyik legnagyobb diósgyőri legenda távozott közülünk.

„Emlékét örökké megőrizzük, a DVTK–DVSC mérkőzésen pedig gyászszünettel tisztelgünk előtte” – írta a Dvtk.eu, ahol bejelentették azt is, hogy Tatár Györgyöt a DVTK a saját halottjának tekinti.