Együtt nyaralt Dibusz Dénes és Gulácsi Péter – interjú a Fradi kapusával

Csütörtöktől csütörtökig pihenhetett az Európa-bajnokság után Dibusz Dénes, akit július 4-től már a Ferencváros második nyári edzőtáborába vártak. A teljes selejtezősorozatot végigvédő kapus végigdolgozta a felkészülést a kontinenstorna előtt, ám végül nem ő, hanem Gulácsi Péter védett Németországban. Mindez nem vert éket a két kapus közé, akik a pályán kívül is jó viszonyt ápolnak.

Dibusz Dénes és Gulácsi Péter. Riválisok, de nem ellenségek, sőt: barátok. Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila

– Az Európa-bajnokság után alig egy hétig tartott a szabadsága. Hogyan telt ez az időszak?
– Gyorsan elment. A családdal töltöttem minden percét ennek a szűk egy hétnek, igyekeztünk a lehető legtartalmasabban eltölteni a napokat. Pont emiatt hamar el is repült a szabadság.

Dibusz Dénes rövid pihenőt követően csatlakozott újra a Ferencvároshoz Forrás: Fradi.hu

 

Családi összejövetel Gulácsi Péteréknél

– Itthon pihentek, esetleg belefért egy gyors külföldi kiruccanás?
– Belföldön voltunk, a Balatonnál töltöttünk néhány napot, illetve voltunk lent Baranyában is, meglátogattuk a családtagokat.

– Helyes az információ, amely szerint a Balatonnál Gulácsi Péteréknél is jártak?
– Voltunk náluk is, igen. Tartottunk egy gyerekes-családos délutánt a nyaralójukban, ott is jól éreztük magunkat, a gyerekek is. Valójában az volt az egyik mozgatója az egész utazásunknak, ahogy tőle jött a meghívás, akkor kezdtünk el gondolkodni mi is abban, hogy a környéken pár napot eltöltünk.

– Kijelenthetjük, hogy a nemzeti csapat első számú kapusának posztjáért zajló rivalizálás nem ment a jó viszonyuk rovására?
– Nem, miért ment volna? 

A kapusoknál ez mindig is másként működött, jól tudjuk, hogy mennyire nehéz pozíció ez annak is, aki véd, és annak is, aki a padon ül. Korábban sem volt közöttünk ebből probléma, most sem, és a jövőben sem lesz.

Azt nagyon sajnáltuk mindketten, hogy a tévéből kellett néznünk a nyolcaddöntőt, de sajnos így alakult, nem sikerült továbbjutnunk.

Nem okozott meglepetést a kapitány döntése

– Hogyan élte meg Marco Rossi döntését, miután közölte, hogy Gulácsi Péternek adott bizalmat?
– Őszintén szólva nem lepődtem meg egyáltalán. Abból is kiindulva, amilyen volt a média iránymutatása, én azt gondolom, hogy eléggé ebbe az irányba haladt sok minden. Emellett ott volt Gulának a jó teljesítménye tavasszal, amivel nyugodtan dönthetett mellette a kapitány, mert tényleg jó formában védett. Amit tudtam, én is megtettem, nem emlékszem olyan tavaszi mérkőzésre, ami esetlegesen gyengíthette volna az én pozíciómat ebben a versenyben, de nem lepett meg a döntés. Emiatt nem is mondanám, hogy különösebben magam alá kerültem, mert az utolsó heteknek, hónapoknak a tendenciáit látva ez volt a várható.

– Élsportolóként önökben is munkál a versenyszellem. Egy olyan szituációban, amikor az edző más javára dönt, mennyire gondol arra, hogy a riválisa hibája vagy sérülése az ön szereplését eredményezné?
– Ilyesmiben egyáltalán nem reménykedtem. Az ideális forgatókönyv úgy nézett ki a fejünkben, hogy az első két meccs után van négy pontunk, és akkor a skótok ellen pályára tudok lépni, de sajnos nem így alakult. Azt látva, hogy az utolsó csoportmérkőzésnek a továbbjutás szempontjából komoly tétje volt, fel tudtam mérni, hogy a kapitány valószínűleg nem a kapusposzton fog változtatni, oka sem lett volna rá. Tudtam, hogy így nem fogok lehetőséghez jutni. A skótok elleni meccs szünetében mondta Gula, hogy a combjában fájdalmat érez. Nyilván ilyenkor az ember készenlétbe helyezi magát, számít arra, hogy ha a második félidőben romlik a posztrivális állapota, akkor kész legyen a beugrásra, de szerencsére nem volt olyan probléma, ami miatt le kellett volna cserélni Gulácsi Pétert. Egy pillanatig nem volt bennem olyan, hogy valami történjen vele, ami miatt nem tudja folytatni a mérkőzést.

– Milyen élmény volt összességében az Eb? Itthon az első két, elveszített csoportmeccs után már-már letargiahangulat uralkodott, a skótok elleni siker után viszont mindenki reménykedett, hogy meglehet a továbbjutás.
– Kicsit nálunk is hasonló volt a lelkiállapot. Az első, Svájc elleni mérkőzés minden szempontból csalódást keltő volt, ott jócskán elmaradtunk attól, amit vártunk magunktól. A németek elleni mérkőzés sokkal pozitívabb képet festett, de az eredmény határoz meg mindent, ott is vereséget szenvedtünk, ezáltal nehéz helyzetbe kerültünk a továbbjutás kiharcolását illetően. Ezek után egy esélyünk volt, hogy a skótokat valahogy megverjük. Eléggé drámai találkozó kerekedett belőle, kezdve Barni sérülésével, majd azzal, hogy ezt követően jó néhány helyzetünk volt, de nem tudtunk betalálni, majd a 100. percben megszületett a győztes gólunk. Az hatalmas katarzis volt mindenki számára, és tényleg talán az Eb legfelemelőbb pillanata volt az, hogy Barni sérülése után ilyen győzelmet tudtunk aratni. Ott sokan úgy gondolták, hogy ez egy jel volt, majd miután a másnapi olasz–horvát mérkőzés a 98. percben nekünk kedvezően alakult, akkor már sokat elhitték, mi is elhittük, hogy elég lehet a három pont a továbbjutáshoz. Sajnos az azt követő két napon nem úgy alakultak az eredmények, ezek után eléggé csalódottan jöttünk haza, bár, ha reálisan nézzük, a három-négy pont lehetett az, amit elvárhattunk magunktól.

A Ferencváros kapusa végigcsinálta a felkészülést, de nem kapott játéklehetőséget az Eb-n Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Mivel a Fradiban is csapattársak, duplán rossz lehetett megélni Varga Barnabás sérülését. Miként emlékszik a feszült várakozás pillanataira?
– Szörnyű volt. Főleg az, amikor bevitték a lepedőket, és eltakarták. Ilyenkor az embernek egyből a legrosszabb jut eszébe. Ijesztő volt, sokáig senki nem tudott semmit, egy ideig abban sem lehettünk biztosak, hogy él-e. Az egészségügyi dolgozók eléggé lassan jutottak el hozzá, nem éreztük rajtuk a határozottságot. Drámai pillanatok voltak, örülök neki, hogy ennyivel megúszta, remélhetőleg nem kell neki nagyon sokat kihagyni. Ott, azokban a pillanatokban az volt a legfontosabb, hogy nehogy valami olyan tragédia történjen, ami feledésbe merít minden Európa-bajnokságon történt dolgot.

A cél a Bajnokok Ligája csoportköre

– Az Európa-bajnokság vagy a rövid pihenő alatt beszélt a Ferencváros új edzővel, Pascal Jansennel?
– Váltottunk néhány üzenetet, de csak az edzőtáborba utazás napján, csütörtökön találkoztunk először személyesen. A játékostársaktól már kaptunk néhány információt róla, illetve természetesen a kapusokkal, kapusedzőkkel is egyeztettünk már, hogy nála mennyivel eltérőbb a munka. Nem az ismeretlenbe csöppentem vissza, de azért mégiscsak egy új edző, új felfogással és új munkamódszerekkel, remélhetőleg gördülékenyen fog menni vele az első napoktól a munka.

Csütörtök óta Ausztriában készül Dibusz Dénes és a Fradi Forrás: Fradi.hu

– A Gulácsi Péterrel való rivalizálás miatt felfokozott hangulatú tavasz és kissé talán csalódást keltő Európa-bajnokság áll ön mögött. Milyen motivációval, milyen hangulatban tud nekivágni az új szezonnak?

– Szerintem elég erős motivációval tudok belevágni az új idénybe, az mindig óriási ösztönzést jelent, hogy a selejtezőket sikerrel vegyük. Szeretnénk újra a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelni, én azt gondolom, hogy ez az az év, amikor tényleg a legjobb esély kínálkozhat erre.

Az elmúlt öt évnek a koefficiens-pontjait visszük magunkkal, a rájátszásig kiemeltek lehetünk, tehát papíron egy olyan párharc lehet majd, ami tényleg ötven-ötven, de a többit a rájátszásig ki kell mondanunk, hogy illene hozni. Nagyon bízom benne, hogy nem fog még egyszer olyan megtörténni, mint tavaly nyáron. Szerintem az is ad egy pluszmotivációt mindenkinek, aki a Klaksvík elleni visszavágót megélte és elrontotta, emellett ott a cél, ami újra ott lebeghet a szemünk előtt, talán most tényleg reális lehet, hogy elérjük a Bajnokok Ligája csoportkörét.