Nagy volt a nyüzsgés pénteken kora este a kétezer lelkes Tengelic futballpályáján. Na nem a vármegyei másodosztály legutóbbi idényében bronzérmet szerző Tengelici SE ifjúsági csapatának edzése miatt gyűlt össze a falu apraja-nagyja, a helyi kötődésű Szalai Attila volt a fókuszban. A kezdeti megilletődöttség után sorra rohamozták meg először a kicsik, majd a felnőttek a német Hoffenheim magyar válogatott védőjét, aki kiválóan állta a sarat. A filctolla szinte kifogyott, annyi aláírást osztott ki mezekre, labdákra, kapuskesztyűre és szurkolói kártyákra, de szívesen szelfizett kicsikkel és nagyokkal egyaránt.
– Anyai részről van rokoni kötődésem Tengelichez, ennek köszönhetően gyerekként sok időt töltöttem itt, nyaranta rengeteget fociztunk lent a pályán – nyilatkozta a Teol portálnak a 46-szoros válogatott Szalai Attila. – A mamánál mindig aranyélete van az embernek, mondhatni, a gyerekkoromat aranyozták be azok a napok, amiket itt tölthettem. Sajnos vagy nem sajnos, de manapság kevés időm van ide eljönni, mert a válogatottnál minden nyáron feladatom van. Viszont abban a két-három hét szünetben, amit kapok, néhány napot Tengelicen töltök.
Szalai Attila idén nyáron a németországi Európa-bajnokságon szerepelt a magyar válogatottal, ahol ugyan nem jutottak tovább a csoportjukból, de szerinte így is büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy sorozatban a harmadik kontinenstornára jutott ki a csapat.
– Természetesen van hiányérzetem, hiányérzetünk, hiszen szerettünk volna továbbjutni a csoportból. A skót mérkőzés után azt éreztük, hogy a győzelemmel ez meglehet. Sajnos a három pont és gólarányunk nem volt elég ahhoz, hogy a tizenhat közé jussunk – folytatta a Hoffenheim légiósa, hozzátéve, hogy a sorsdöntő mérkőzés után a válogatott együtt nézte a számukra fontos mérkőzéseket, szurkoltak, hogy kedvezően alakuljanak a további találkozók. – Bár ez nem sikerült, az elmúlt időszakban mind a Nemzetek Ligája, mind az Európa-bajnoki selejtezős szerepléssel szép éveket tudhatunk magunk mögött. Jó úton vagyunk tehát, ezen szeretnénk továbbhaladni, hiszen nagy feladat vár ránk a Nemzetek Ligája A-divíziójában, ahol ősztől Hollandia, Németország és Bosznia-Hercegovina vár ránk. Nagy álmunk válna valóra azzal is, ha ki tudnánk jutni a 2026-os világbajnokságra.
Szalai Attila elmondta, nehéz szezon áll mögötte, klubszinten nem játszott annyit, amennyit szeretet volna. Ez pályafutása során először fordult elő.
– Megpróbáltam ezt kezelni, sokat tanultam ebből az idényből is. Büszke vagyok és örülök, hogy a válogatottban sok szerepet kaptam – folytatta az idei évben négy felkészülési mérkőzést végigjátszó és két Eb-meccsen 95 percet pályán töltő védő. – Svájc ellen az első félidőben csapatszinten és egyénileg sem játszottunk úgy, ahogy kellett volna. Ugyanakkor nagy büszkeség a válogatottat képviselni, főleg egy nagy tornán. Azon dolgozom, hogy ezt minél többször megadathasson.
Szalai Attila szombaton utazott vissza a Hoffenheimhez, hétfőn pedig már edzésre jelentkezett klubjánál. Első Bundesliga-szezonjában mindössze hét (négyet a Hoffenheimnél, hármat kölcsönben a Freiburgnál) bajnokin szerepelt, de csak kettőt játszott végig. A helyzetét firtató kérdésre elmondta, bízik abban, hogy számítanak rá a csapatnál, ehhez viszont a legjobbját kell nyújtania edzésről edzésre és mérkőzésről mérkőzésre. A török és arab megkeresésekről elmondta, nem kell mindent elhinni, amit olvasnak az emberek, mert hosszú távú szerződés köti a klubjához.
