Nem eltűnni kell, mester! Csak ne menjen fejjel a falnak!

Marco Rossi öngyilkos taktikát választott a Németország elleni Nemzetek Ligája-találkozón, a magas letámadás megbosszulta magát. A magyar válogatottból ráadásul többen a tudásuk alatt játszottak.

Marco Rossi a Németország elleni NL-mérkőzésen Fotó: AFP/ BERND THISSEN

Balogh, Orbán és Dárdai egyaránt technikás hátvéd, de egyikük sem elég gyors. (Sajnos a németek szintjén még Dárdai is kissé nehézkes, fájdalmas volt látni, ahogy Havertz egy egyszerű irányváltoztatással úgy megbolondította, hogy azt sem tudta, merre van a labda.) Ennek a triónak esélye sem volt megállítani a német támadásokat úgy, hogy előtte hatalmas terület tátongott, mert megpróbáltunk letámadni, bejátszani az egész pályát.

Rossi makacs és konok, meg akarta mutatni a németeknek, hogy meglepi őket. Ami az első húsz percben hellyel-közzel sikerült is – na, de az egész meccsen? Képtelenség, sőt őrültség.

Nem véletlen, hogy a labdarúgás tele van a hadászatból kölcsönzött fogalmakkal. Jellegét tekintve a futball is küzdelem, harc békés színtéren, békés eszközökkel. Legyen bár egy sereg a legelszántabb, a tábornoka a bátorság élő szobra, de a sokadik értelmetlen emberáldozat után a katonák óhatatlanul elgondolkoznak azon: biztosan helyes, ha a vágóhídra visszük a bőrünket?

Marco Rossival rövid időn belül kétszer is megesett, ami korábban elvétve: rosszul mérte fel az erőviszonyokat, ezért téves taktikát választott. Ezt történt Svájc ellen az Eb-n és most a németek ellen is. Itt az ideje józanul mérlegelni. Marco Rossinak, az MLSZ vezetőinek és a szurkolóknak egyaránt. A magyar válogatott nem tartozik Európa legjobbjai közé. Szép eredmény, hogy egyenes ágon kijutottunk az Eb-re, ám felelőtlenség lenne azt állítani, igenis a Nemzetek Ligája A osztályában, tehát a legjobb tizenhat csapat között van a helyünk (amit az Eb-n sem sikerült igazolni).

Ha többet képzelünk magunkról, mint amit valóban tudunk, annak az lesz a vége, amit szombat este láttunk. Michael Jordan óta pontosan tudjuk, egy sportolót az is motivál, ha a győzelem személyes ügy. Ám a magyar válogatott mindannyiunké. Kedden a bosnyákok ellen nem mehetünk ismét fejjel a falnak. Tökéletesen megfelel, ha csúnya meccsen egyetlen góllal nyerünk. Hogy miként, azt Marco Rossinak kell tudnia a legjobban.

A magyar válogatott másként az ő személyes ügye, mint ahogy most gondolja. Elsősorban nem az ő sorsa, jövője a tét. Azt a felelősséget kell vállalnia, miszerint jelenleg nála alkalmasabb ember nincs a magyar válogatott vezetésére.