Átmenetileg (?) lezárult Botka Endre ferencvárosi korszaka. A 30 esztendős védő 2017 januárja óta erősítette a zöld-fehéreket, ám amint azt előre jeleztük, hétfőtől hivatalosan is a Kecskemét kölcsönjátékosa lett. Vasárnap még érzelmes posztban köszönt el a Ferencváros szurkolóitól Instagram-oldalán, hétfőn pedig munkába állt az élvonal utolsó helyén álló klubban. Első tapasztalatairól és a váltáshoz vezető útról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.
Érzelmi hullámvasúton
– A napokban rengeteg minden történt önnel: elbúcsúzott a Ferencvárostól, a klubtól, amelyet nyolc évig szolgált, rengeteg pozitív üzenetet kapott a szurkolóktól, majd aláírt Kecskeméten, ahol hétfőn és kedden is a csapattal edzett. Hogyan élte meg mindezt?
– Nem is számítottam rá, hogy ennyi pozitív üzenetet fogok kapni, őszintén mondom, nem gondoltam, volna, hogy ennyien szeretnek engem. Jólesett a szurkolók szeretete, de még nem örökre búcsúztam el tőlük, hiszen kölcsönbe kerültem Kecskemétre, továbbra is érvényes szerződésem van a Ferencvárossal. Az biztos, hogy az elmúlt néhány nap komoly érzelmi hullámvasút volt. Nyolc évig ugyanarra a helyre mentem minden nap, most pedig egy másik közösségbe csöppentem – egy rendkívül befogadó, normális, jó közegbe.
– Tíz évvel ezelőtt egyszer már szerepelt Kecskeméten, milyen emlékeket őriz a múltból?
– Sok kellemes emléket őrzök az első kecskeméti korszakomból, több barátot szereztem abban az időszakban. Hétfőn, amikor visszatértem a stadionba, rögtön eszembe jutottak a régi dolgok, találkoztam ismerős arcokkal, abszolút pozitívak voltak az első tapasztalataim.
– Hosszú utat járt be, mire megfogalmazódott önben a klubváltás gondolata?
– Ez most, az előző fél évben zajlott le bennem. Már korábban, Dejan Sztankovics edzősége idején is érződött, hogy nehézkesebben mennek a dolgok, de az előző edzőnél, Pascal Jansennél egyértelműen többet vártam. Valahogy az első perctől kezdve nem úgy indult a mi kapcsolatunk, ahogy az ideális lenne.
Amikor visszatértem az Európa-bajnokságról, az edzőtáborban néhány nap után volt egy beszélgetésünk, én már akkor éreztem, hogy nincs meg irántam a bizalom részéről. Ő akkor azt mondta, hogy mivel nem voltam ott a csapattal az első edzőtábortól kezdve, minimálisan hátrányból indulok nála. Az akkor nem esett jól, bár elismerem, nem biztos, hogy jól kezeltem azt a helyzetet. Számomra a legfontosabb a bizalom, akkor tudok igazán jól teljesíteni, ha megkapom. Pascal Jansen részéről nem éreztem ezt.
Az Európa-ligában jött el a mélypont
– Az őszi szezonban mindössze 511 percnyi játéklehetőséget kapott, viszont olyan is előfordult, hogy nem tudott élni az eséllyel. Az Anderlecht elleni Európa-liga-mérkőzésen kezdőként játszott, de alulteljesített az öntől megszokotthoz képest. Ez mennyire volt annak betudható, hogy nem érezte az edzője bizalmát?
– Számomra az a mérkőzés volt a mélypont. Ott éreztem először azt magamon, hogy nem tudok már úgy teljesíteni, ahogy szeretnék, mert az én fejembe is beleférkőzött az, hogy nem élvezem a bizalmat. Szerintem nincs egyetlen olyan játékos sem a világon, aki bizalom nélkül hosszú távon jól tud teljesíteni. Ott sajnos ez százszázalékosan kijött, az a meccs komoly törés volt nekem is. De még akkor is azt éreztem, hogy lehet visszaút, ezt követően volt egy-két meccs, amikor játszottam, kezdtek jól alakulni a dolgok, de utána is volt mindig egy-egy törés, ami miatt nem tudtunk egyről a kettőre jutni.