Chema Rodríguez, a tragikus hős

Szinte tökéletesen megkomponált mérkőzést vívott a magyar kézilabda-válogatott Horvátország ellen. A szövetségi kapitány, Chema Rodríguez makacssága is hozzájárult az egygólos drámai vereséghez.

Chema Rodríguez felelőssége megkerülhetetlen Fotó: Mirkó István

Kegyetlen a szurkolói emlékezet. A horvátok ellen az utolsó pillanatban kapott góllal 31-30-ra elvesztett kézilabda-világbajnoki negyeddöntőről szinte minden beszélgetésben már most is az merül fel elsőként, hogy a kapus nélküli, két beállós támadójátékból a magyar válogatott négy üres kapus gólt kapott, napok, hetek, évek múltán pedig majd végképp az marad meg, hogy Chema Rodríguez taktikai melléfogása okozta a magyar válogatott vesztét.

Chema Rodríguez sem érti, hogy mi történt a magyar kézilabda-válogatottal (Fotó: Mirkó István)

Kínálja magát a következtetés: Chema Rodríguez felelőssége, hogy így történt. Rögtön ezután azt a kérdést is tegyük fel: biztosan?

Olyan volt ez a mérkőzés, mint egy szinte tökéletesen megkomponált sakkjátszma. A partira jobban felkészült, végig kezdeményező fél kisebb megingásaiból az ellenfél csak annyi tud profitálni, hogy elodázza az elkerülhetetlennek tűnő vereséget, aztán az időzavarban mégis minden a feje tetejére áll, s végül a gyengébb játékos örülhet. Vagy amikor egy dartsjátékos uralja a meccset, de aztán a hajrában megremeg a keze és képtelen kiszállózni.

Ahhoz, hogy egy sportoló, egy csapat drámai hajrában elveszítsen egy fontos ütközetet, először is persze el kell jutni a drámai hajráig. Miközben bíráljuk, azt is mondjuk ki, Chema Rodríguez tökéletesen felkészítette a csapatát a horvátok elleni negyeddöntőre.

A meglepetés erejével hatott, hogy az addig csupán epizódszerepre kárhoztatott Bartucz László kezdett a kapuban. A kezdeti, érthető izgalmat levetkőzve a magyar válogatott minden tekintetben egyértelműen az ellenfele fölé kerekedett. Aztán jött az első baki. Emberelőny, Bartucz lehozatala, hét-az-öt, s egy lőtt mellett két beszedett gól az üres kapuba. Chema a második félidőben ismét kísértette a sorsot és megint ráfázott a két beálló erőltetésével. Hagyjuk meg a szakembereknek, hogy kielemezzék ezt a taktikai fegyvert. Két dolgot azért megjegyezhetünk. Bánhidi Bence az elmúlt évtizedben minden világversenyen jobban játszott, mint ezen a vb-n, Rosta Miklós pedig végképp végig teljesen formán kívül. Beszédes adat, hogy a két játékos a horvátok ellen összesen egy gólt dobott.

Márpedig, ha nem megy a beállóknak, akkor miért kell kísérletezni a két beállós felállással? S ha mégis, miért háromgólos előnyben kell megkockáztatni? Mert hogy van benne kockázat, azt kár is lenne tagadni.

Juhász István, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója felmenti Chema Rodríguezt a felelősség alól. Mondván, a tavalyi Európa-bajnokságon ugyanez a fegyver tökéletesen működött, másrészt, mert szerinte több összetevője van a vereségnek, nem lehet egyetlen egy elemet kiragadni.

Elméletileg így igaz. Ám a mindig a következő mérkőzésre készülünk klisé mentén vajmi kevés jelentősége van az egy évvel ezelőtti tapasztalatoknak. Abban viszont igaza van, ez csak a vereség egyik összetevője, hiszen a két bosszantó időszak dacára a magyar válogatott újra magára talált, átvette az irányítást és az utolsó öt percet négygólos, 30-26-os vezetésről kezdte meg. Hogy miért roppant össze mégis a hajrában, az még fogósabb kérdés, mint a hét-az-öt.

Chemának talán nem az utolsó percben, már egálnál kellett volna időt kérni, hanem hamarabb, amikor vezettünk két-három góllal. Akkor talán meg tudta volna nyugtatni a játékosokat. Az utolsó percben erre már nem volt esélye, addigra már mindenkinek az a gondolat fészkelt be a fejébe, hogy ezt elrontottuk.

Hogyan tovább? Véletlenül sem azt akarjuk sugallni, hogy Chema Rodríguez fejét kellene venni.

S nem azért, mert szívbe markoló vált látni a meccs után a megrendtültségét. A kinevezése óta Chema érdemei sokkal erősebben nyomnak a latban, mint az esetleges hibái. A felelősség nem egyedül őt terheli, hiszen végtére a játékosok voltak a pályán, ők hagyták ki a helyzeteket, ők adták el a labdát, de a kapitány is nyakig benne van, hogy a magyar válogatott nem tudott élni a ritka lehetőséggel. Igen, ritka. Noha Magyarország zsinórban a harmadik világbajnokságon jutott el a legjobb nyolcig, a Zágráb Aréna szilaj hangulata dacára a negyeddöntőben olyan hálás ellenféllel, mint ez a mostani horvát válogatott, aligha akad össze egyhamar.

Adott a feladat, legközelebb akár erősebb ellenféllel szemben is messzebbre kell jutnunk. Azt se bánjuk, ha Chema Rodríguez makacssága mellett, hét-a-hattal.