KOSÁRLABDA
LeBron James 2023. szeptember 10-én a kezébe vette a telefont, és egymás után több smst küldött ezzel a szöveggel: „Mit gondolsz a jövő nyárról? Benne vagy?” A címzettek egyike, Stephen Curry azt válaszolta, hogyne, Kevin Durant pedig az, hogy naná. Pontosan tudták miről van szó, ugyanis az Egyesült Államok férfiválogatottja aznap kapott ki Kanadától a világbajnokság bronzmeccsén, azaz nemhogy NBA-játékosokat felvonultatva nem lett aranyérmes, a dobogóra sem fért fel. LeBron James akkor már tizenkét éve nem szerepelt a válogatottban, de azonnal beindult, hogy megnyerje a legnagyobb neveket a szégyen lemosására, amire a következő nyárnál, azon pedig a párizsi olimpiánál megfelelőbb alkalmat keresve sem lehetett volna találni.
A történet a Netflix nemrég bemutatott hatrészes sorozatából derül ki, amely a magyar változatban a találó Karnyújtásnyira az aranytól címet kapta. Az olimpiákon különösen 1992 óta a férfikosárlabdát kiemelt figyelem övezi, az Egyesült Államok meccseire az akkreditált újságírók belépési lehetőségét is korlátozzák, akkora az érdeklődés.
Akkor kápráztatta el a világot a Dream Team, akkor vehettek részt a játékokon először az NBA sztárjai, és rögtön a legnagyobbak utaztak el Barcelonába, hogy tönkreverjék az egész világot, köztük Michael Jordan, Larry Bird, Magic Johnson, Scottie Pippen és Karl Malone.
Amúgy ezt a csapatot is dac szülte, négy évvel korábban ugyanis Szöulban a Szovjetunió és Jugoszlávia is megelőzte a csupa egyetemistából álló amerikai válogatottat, amely ezt megelőzően tizenegy olimpiából csak egyet nem nyert meg, és nyilvánvaló volt, hogy a hegemónia megőrzéséhez már profikra van szükség.
A sorozat címe pedig azért találó, mert négy olyan válogatott engedte meg a stábnak, hogy a felkészülés kezdetétől az utolsó meccs lefújása után órákig követhesse akár az öltöző legintimebb pillanataiban is, amely valós reményeket fűzhetett a végső sikerre, és az USA már csak ezek egyike volt. Bár Peking óta négy aranyérmet nyert zsinórban, a világbajnokság megmutatta, a világ felzárkózott, és készen áll a teljes trónfosztásra.
Amikor a Dream Team parádézott Barcelonában, rajta kívül a teljes mezőny mindössze kilenc NBA-játékost vonultatott fel, most csak a kanadai válogatott tízet vetett be Párizsban. Az NBA olimpiát megelőző hat idényének a legértékesebb játékosa (MVP) nem az Egyesült Államokban született – háromszor a szerb Nikola Jokics, kétszer a görög Jannisz Antetokunmpo, egyszer pedig Joel Embiid érdemelte ki a címet, aki Kamerunban látta meg a napvilágot –,
ezért aztán nagy szükség volt rá, hogy Párizsra valóban a legnagyobb amerikai sztárok szánják rá az egész nyarat 2024-ben, és Steve Kerr szövetségi kapitány büszkén is említi meg, hogy a hívására senki sem mondott nemet.
Ennek a Dream Teamnek vért kellett izzadnia
Óriási érdeme a sorozatnak, hogy nem válik szirupossá, holott kézenfekvő módon az érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Kézenfekvő, hiszen a sportnál talán semmi sem alkalmasabb, hogy érzelmi drámákat mutasson be, és elgondolkodtató látni a sportág multimilliomos legendáit, hogy egy olyan tornán mennyire motiváltak tudnak lenni, ahol a pénz elhanyagolható szerepet játszik.
A szerbeket az hajtja, hogy a háborús időkben a kosárlabda nyújtotta a vigaszt az embereknek, a franciák a világ élvonalába jutva otthon akarnak feljutni a csúcsra, a kanadaiak be akarják bizonyítani, hogy nem csak a hokiban jók, az amerikaiak pedig a megtépázott tekintélyt állítanák helyre, de egy közös pont mindegyiküket hajtja: a hazájukat képviselhetik.
És akkor ott vannak még az egyéni hajtóerők, amelyek felfedése során ezek a különböző nemzetekből származó szupersztárok merik megmutatni, hogy ők is sebezhető, mi több, sebeket hordozó emberek.
A világ bevallottan mindig az Egyesült Államok skalpját akarja megszerezni, és roppant izgalmas végignézni, hogy ettől most is csupán karnyújtásnyira került. Steve Kerr nem alaptalanul jelenti ki, hogy szerinte ez, a 2024-es Dream Team a sportág történetének a legnagyobb csapata, mert Michael Jordanék Barcelonában szórakozva, komoly ellenfél nélkül, a legszorosabb meccsüket is 34 pont különbséggel nyerve lettek aranyérmesek, az ő válogatottja viszont csak mindent beleadva, vért izzadva, rengeteg áldozatot hozva érhetett révbe.
Izgalmas azt figyelni, hogy az amerikai sztároknak min kellett keresztülmenniük ahhoz, hogy megőrizzék a nimbuszukat, holott tudják, az övék a leghálátlanabb feladat: ha nyernek, természetes, ha nem, akkor az szégyenként ragad rájuk.
És mi lehet a titok? Kevin Durant az olimpia előtt a többi csapat összeszokottságára utalva ezt kérdezte: „Oké. És a csapatszellem megállítja Stephet?” Emlékezhetünk: a franciák elleni döntő végén Steph Curry négy triplája zúzta szét a hazai reményeket.
A ma már 40 éves LeBrone James háromszoros, a 36 esztendős Kevin Durant már négyszeres olimpiai bajnok, Steph Curry 37 évesen először és minden bizonnyal utoljára vett részt a játékokon. Ki jön utánuk, kik állják majd a világ ostromát, és mekkora sikerrel – ez majd egy újabb izgalmas sorozat témája lehet.
