Párizsi olimpia: minden idők egyik legjobb csapatát indítják az amerikaiak kosárlabdában

Egyszerre ígérkezik nagyon színvonalasnak és teljesen lefutott meccsnek a kosárlabda a párizsi olimpián. Amerika válogatottja régóta dominálja az ötkarikás játékokat, eddig tizenkilenc szereplésük során tizenhat aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyertek, 143 győzelemre csak hat vereséggel. Hiába virágzik a kosárlabda világszerte, az USA most is egy négyes nyerő szériában van, legutóbb 2004-ben maradtak le az első helyről.

Stephen Curry magabiztosan várja a párizsi olimpiát. Fotó: Getty Images via AFP

A kosárlabda amerikai sport, amióta 1891-ben James Naismith feltalálta. 1988-ig kilenc olimpiai aranyat nyertek, nyolcvannégy győzelemmel és egyetlen, egypontos, vitatott vereséggel az 1972-es döntőben. Ismét a szovjetektől kaptak ki 1988-ban, ekkor született a döntés, hogy beengedik az NBA profijait az olimpiai játékokra. Az eredmény az 1992-es Dream Team volt, minden idők legjobb kosárlabdacsapata, de talán bármely sportban a valaha összeállított legjobb gárda. Sosem kaptak ki: átlagosan 44 ponttal verték meg ellenfeleiket, akik közül sokaknak mai napig fő büszkeségük, hogy pályára léptek Michael Jordan, Larry Bird és Magic Johnson ellen. A legszorosabb meccsük a döntő volt, ahol 32 ponttal nyertek. 2004-re lehetett kijelenteni, hogy a világ megtanult kosárlabdázni: az iraki háború árnyékában az amerikaiak legnagyobb sztárjai inkább pihentek és regenerálódtak a nyáron, a zsenge fiatalokból és leharcolt veteránokból álló csapat pedig csak a bronzig jutott, a későbbi aranyérmes argentinok búcsúztatták őket az elődöntőben.

Az eredeti Dream Team 1992-ben. Fotó: AFP

Ekkor megint adaptálódniuk kellett az amerikaiaknak: az egyik oka a 2004-es vereségnek az volt, hogy a csapatnak nem volt alkalma összeszokni, a játékosok többsége sosem játszott együtt. Rájöttek, hogy nekik is állandó válogatottra van szükségük alkalmi haknik helyett, és 2008-ban újra dominált a Redeem Team, álomcsapat helyett megváltással. Azóta mindent megnyertek, legutóbb Tokióban is, bár a világbajnokságokon megégtek, legutóbb tavaly, amikor érmet sem sikerült szerezniük. Valamivel korábban Budapesten, az atlétikai vb-n kavart nagy port Noah Lyles rövidtávfutó kijelentése, mely szerint az NBA-bajnokoknak nem kellene világbajnokoknak nevezniük magukat, hiszen csak az amerikai profi ligát nyerték meg, világelsőknek pedig csak vb-k és olimpiai játékok győztesei nevezhetik magukat.

Bár a vb-ket sosem vették olyan komolyan, mint az ötkarikás játékokat, a 2023-as negyedik hely után az amerikaiaknak megint volt mit bizonyítaniuk a párizsi olimpiára: míg tavalyi világbajnokságon egy fiatal csapat sült fel, ezúttal olyan veterán szupersztárok is jönnek, mint a 39 éves LeBron James, a liga örökös pontkirálya és négyszeres bajnok, a 36 éves Stephen Curry (négy gyűrű) és a 35 éves Kevin Durant (két bajnoki cím, nyolcadik hely a pontszerző örökranglistán). Ők így hárman először játszanak együtt, és triójuk talán még Jordan, Magic és Bird hármasánál is izgalmasabb, hiszen például Bird már komoly sérülésekkel bajlódott 1992-ben, abban az évben vissza is vonult a kosárlabdától, Magic Johnson pedig már az előző évben nyugdíjba ment HIV-fertőzése miatt.

Az eredeti Dream Team nem is a három legnagyobb név, inkább nyolc másik NBA-legenda miatt volt verhetetlen, az aktuális gárda pedig ilyen jó kiegészítő emberekkel nem büszkélkedhet. Ettől függetlenül nem néz ki rosszul az amerikai válogatott: pontszerző húzóemberek (Jayson Tatum, Anthony Edwards, Devin Booker) és kiegészítő játékosok, köztük védőspecialisták (Jrue Holiday, Derrick White) és magasemberek (Anthony Davis, Joel Embiid, Bam Adebayo) arányos kompozícióját láthatjuk majd az olimpián, a friss bajnok Boston Celtics pedig három játékossal (Tatum, Holiday és White) képviselteti magát.

Nagyon színvonalas olimpiai játékokat várhatnak a kosárlabdarajongók annak ellenére, hogy megint az USA a toronymagas esélyes. A fogadóirodák szerint a második legjobb csapat szokatlan módon a kanadai, amire magyarázat, hogy az Egyesült Államok északi szomszédainak NBA-csapata is van a Toronto Raptors személyében (sőt 1995 és 2001 között kettő is volt, de a Grizzlies végül Vancouverből Memphisbe költözött). Két kivétellel csupa NBA-játékossal vonul fel Kanada, bár közülük csak ketten igazi húzóemberek az amerikai csapatukon belül, Shai Gilgeous-Alexander és a tavalyi bajnok Jamal Murray. Esélyesnek számít a szerb csapat is, szintén a tavalyi bajnok Denver Nuggets sztárjával, Nikola Jokiccsal, akit háromszor választottak az NBA-alapszakasz legértékesebb játékosának (MVP), legutóbb idén. Favorit lehet még Görögország az NBA-bajnok és MVP Jannisz Antetokunmpo főszereplésével és a tavalyi vb-n az amerikaiakat kiejtő németek is.

Hogy Kanada a számít a második legesélyesebbnek, abból látszik, hogy nincs igazi kihívója Amerikának, de van egy csapat, ami talán boríthatja a papírformát, mégpedig a házigazda franciáké. Papíron nincs több esélyük, mint a szerbeknek, viszont ők tudják kiállítani a legmagasabb csatársort, két NBA-sztár, a 216 centis, az év védőjének négyszer választott Rudy Gobert és a 224 centis, regnáló év újonca, Victor Wembanyama vezényletével. A magasság az olimpián érvényes szabályok szerint még fontosabb faktor, mint az NBA-ben, hiszen itt le lehet ütni a gyűrűről a pattogó labdát, ami a védekezésre specializálódott, hórihorgas centereknek kedvez. A frankofón kosárlabda sosem látott fénykorát éli, amire jó példa, hogy az idei NBA-draft (újonctoborzó) első két választottja (Zaccharie Risacher, Alex Sarr) egyaránt francia, amire még sosem volt példa, de arra sem, hogy az első két helyen ugyanazon ország idegenlégiósai keljenek el. De mivel a hatodik helyen is franciát választottak (Tidjane Salaün), először ad egy nem amerikai ország három újoncot az első tíz választott között. A házigazdának motivációért sem kell majd a szomszédba mennie Párizsban, de ha az amerikaiak meg is verik majd őket ötven ponttal a döntőben, LeBron, Durant és Curry utolsó tánca akkor is kötelező néznivaló.