Az elmúlt évek két kiemelkedő csapata, a Győri Audi ETO KC és az FTC-Rail Cargo Hungaria jutott be a női kézilabda Magyar Kupa döntőjébe, így senki sem csodálkozott azon, hogy a csodálatos tatabányai aréna nézőterén a zöld-fehér szín volt az uralkodó. A két csapat természetesen a bajnokságban is az első két helyen áll – a Fradi nyerte a mostani kiírás eddigi egyetlen csúcsrangadóját –, míg a Bajnokok Ligájában is azonnal a negyeddöntőbe jutott a csoportküzdelmeket követően
a Győr és az FTC, és a Magyar Kupában zsinórban negyedszer, összesen tizenegyedszer kerültek szembe egymással a döntőben.
Az utolsó három finálé a Ferencváros sikerét hozta, így a győriek számára élet-halál kérdés volt, hogy végre legyőzzék legnagyobb hazai riválisukat.
– Kellően jó teljesítményt nyújtottunk az elődöntőben, holott nem is most játszottuk a legjobb meccsünket az idényben. Már nagyon várjuk a vasárnapi döntőt. Igyekszem a legjobbamat nyújtani minden találkozón, és bízunk benne, hogy a fináléban mindenki csúcsteljesítményt nyújt nálunk. Nagyon izgatott vagyok az első Magyar Kupa-döntőm előtt, tudom, ez mennyire fontos. Jó lenne visszavágni a Ferencvárosnak a bajnokságban elszenvedett vereségért – jelentette ki a győriek legeredményesebb játékosa, a holland jobbátlövője, Dione Housheer.
Tartalékos Fradi várta a döntőt: se Janurik, se Dmitrijeva
A győrieknek meg is volt minden esélyük arra, hogy negyedszer már legyőzzék a kupadöntőben a Fradit, ugyanis a címvédő két nagyon fontos játékosát elveszítette a döntőre. Egyrészt az elődöntőben lesérült Janurik Kingát – így Laura Glauser mellett csak a 18 éves Szilágyi Diána állt kapusként Allan Heine vezetőedző rendelkezésére –, illetve szintén nem léphetett pályára a Fradi irányítója, egyben legeredményesebb játékosa, Darja Dmitrijeva. Ennek ellenére a mosonmagyaróváriak elleni elődöntő hőse, Emily Bölk optimistán várta a finálét.
– A Győr annál sokkal erősebb ellenfél, ellenük hatvan percig legalább az a sebesség kell, mint a Mosonmagyaróvár elleni első félidőben. Remélem, jól elosztjuk a feladatokat vasárnap, alig várjuk, hogy újra trófeáért lépjünk pályára.
Egy Ferencváros–Győr mindig különleges meccs, megjósolhatatlan, ki nyer,
minden megtörténhet, hiszen egy-egy apró momentum is döntő lehet – jelentette ki a Fradi balátlövője.
Győri kézisuli az első 30 percben
A finálé zöld-fehér tengerben és természetesen telt ház előtt kezdődött a tatabányai arénában. Noha a Fradi lőtte a találkozó első találatát Kanor révén, a győriek ezen annyira felhúzták magukat, hogy innentől kezdve
a félidő végéig olyan űrkézilabdát mutattak be, hogy azt még a Fradi-szurkolók is megtapsolták volna, ha mindezt nem kedvenceik ellen mutatják be.
Sandra Toft még a lehetetlent is védte, a védelem majdnem tökéletesen működött – azért a Fradit 10 gólon tartani harminc perc alatt igencsak megsüvegelendő –, míg elől azért nem tömték ki a Fradit, mert Glauser felnőtt a feladathoz, és szinte egymaga tartotta küzdelemben a Ferencvárost. A játék képe alapján igencsak hízelgő volt az FTC számára a győriek 15-10-es vezetése.
Vajon mi történhetett a Fradi öltözőjében a szünetben?
A szünetben Allan Heine mester vélhetően „vért itathatott” játékosaival, mert mire vett egy-két levegőt Per Johansson, a győriek mestere, már 15-14 állt az eredményjelzőn. A mester gyorsan időt kért, pár keresetlen szóval helyre billentette a csapatát – néhány harsányabb szava a tomboló szurkolókat is túlharsogta –, és a Győr pár perc alatt helyreállította a „világ rendjét”, és amikor a két csapat bekanyarodott az utolsó negyedórára, már ismét 22-18 volt az előnyük a kisalföldieknek. Ami hamar lecsökkenhetett volna egygólos különbségre, ám Toft előbb Klujber, majd Lekics büntetőjét is kivédte, ám az utolsó 5 percre így is 22-20-as eredménnyel érkeztek meg a csapatok.
Az utolsó pillanatokban mentette döntetlenre a meccset a Fradi
A nézőtéren elképesztő hangulat uralkodott, mind a győri, mind pedig a Fradi-tábor beletette a lelkét is a csapatok buzdításába, és tették mindezt rendkívül sportszerűen, az ellenfelet egyáltalán nem szidalmazva. A két vezetőedző egymás után kérte ki az időket, míg a hajrában, amikor Cvijics találatával 23-22-re jött fel a Fradi, az izgalmak a tetőfokára hágtak.
A lehető legjobbkor előkerült Malenstein a Fradi számára, és a szélső 10 másodperccel a vége előtt bevágta a Fradi egyenlítő gólját, ám a hosszabbításhoz Glauser újabb bravúrja kellett, így maradt a 23-23, jöhettek a mindent eldöntő büntetők.
A Fradi-tábor azonnal rákezdett a „hej, hej, mi vagyunk a Ferencváros” buzdításra, csak úgy zengett a tatabányai sportcsarnok ettől, miközben a két parádézó kapus, Glauser és Toft vezetésével felkészült a hetesekre.
Elképesztő kapusteljesítmények, zsinórban negyedszer is kupagyőztes a Fradi
A hetesek első két lövője után a Fradi szerzett előnyt, ugyanis Glauser továbbra is parádézott, míg a Toft nem tudott büntetőt fogni. A Fradi kapusa ihletett formában folytatta, a győriek közül akárki állt oda a hetest elvégezni,
Glauser valamennyit megfogta, és mivel a feljavult Toft „csak” két büntetőt fogott meg, a fantasztikus második félidőt produkáló Ferencváros ezzel a 23-23-as végeredményt követően büntetőkkel 25-24-re győzött, így zsinórban negyedszer nyerte meg a Magyar Kupát.
A tizenhatodik elsőségével a Ferencváros immár egyedüli csúcstartó a hazai kupasorozatban. A harmadik helyért játszott találkozón története első kupabronzérmét nyerte a Budaörs, miután a tatabányai négyes döntőben a harmadik helyért rendezett mérkőzésen 22-18-ra legyőzte vasárnap a Mosonmagyaróvár együttesét.
Egy biztos, az idei kupadöntő a sportág remek reklámja volt, és csak azt kívánhatjuk, hogy a két magyar élgárda a Bajnokok Ligájában is hasonlóan izgalmas finálét fog játszani a budapesti MVM Arénában.
