Amióta asztalitenisz-világversenyeket rendeznek, mindig Európa és Ázsia játékosai tartoztak a legjobbak közé. Az 1930-as és az 1940-es években ugyan az Egyesült Államok is ért el sikereket, de ezt leszámítva az említett két kontinens sportolói hódították el a legrangosabb trófeákat. Az ázsiaiak tovább fejlődésével sokáig Magyarország tudta tartani a lépést, ám az elmúlt évtizedekben Európa végleg elhomályosult, és egy-egy svéd vagy német sikert leszámítva a Kína-központú ázsiai asztalitenisz vált a legsikeresebbé. Múlt héten a brazil Hugo Calderano tett egy lépést afelé, hogy Dél-Amerika is beleszóljon ebbe a harcba.

Az Egyesült Államok mellett csak Egyiptomnak van vb-érme Ázsián és Európán kívülről. Az 1980 óta megrendezett világkupákon is ez a két nemzet tudott egyszer-egyszer dobogóra állni. Semmi több, eközben pedig az európaiak sikerélménye is folyamatosan csökkent. Azt, hogy mennyire vált dominánssá az ázsiai, azon belül is a kínai asztalitenisz az elmúlt évtizedekben, jól mutatják az alábbi statisztikák a világbajnokságokról.
- 2003 óta egyetlen olyan világbajnoki cím van az azóta kiosztott hetvenből, amelyet nem ázsiai játékos(ok) nyert(ek): 2021-ben férfi párosban diadalmaskodott Mattias Falck és Kristian Karlsson Svédországból.
- Az említett férfi pároson kívül további hat olyan versenyszám van a hetvenből, amely 2003 óta nem kínai győzelemmel zárult a vb-ken.
- Női párosban az elmúlt 18, női egyesben az elmúlt 15, férfi csapatban az elmúlt 11, férfi egyesben az elmúlt tíz, női csapatban az elmúlt hat, vegyes párosban pedig az elmúlt három világbajnoki címet hódította el Kína.
Olimpiákon még ennél is döbbenetesebb a statisztika, ami részben annak is köszönhető, hogy 1988 óta van az ötkarikás játékok programjában az asztalitenisz:
az eddigi 42 lehetséges aranyéremből 37-et nyertek a kínaiak,
további három került Dél-Koreába, egy Japánba, míg az európaiak becsületét a svédek mentették meg Jan-Ove Waldner 1992-es sikerével. Az olimpiai játékokon ráadásul nem szerzett érmet sem más kontinens az említett kettőn kívül. Ehhez viszont éppen Hugo Calderano volt a legközelebb.