Nincs abban semmi túlzás, hogy az egész sportvilágot izgalomban tartja az a per, amely hetek óta zajlik Norvégiában. Az Ingebrigtsen családot sokáig csodálta mindenki. Nem véletlenül. Egy edző-apa, aki olimpiai bajnokot, világbajnokot, Európa-bajnoki érmeseket nevelt a fiaiból. Egy olyan apa, aki sosem tanulta az edzői szakmát, aki önerőből jutott el erre a szintre. Az összetört tükörcserepek közt botorkálva most elhűlve olvassa a világ, mi volt ennek az ára. Gjert Ingebrigtsentől hat gyereke fordult el, csak egy tart ki mellette. Egy edző-apa, akinek életében mindennapos volt a családon belüli erőszak. A verések, a megalázások, amelyekkel saját gyermekeit tartotta terrorban. Leginkább a legnagyobb sikereket elérő Jakob Ingebrigtsen volt az áldozata ezeknek a bántalmazásoknak.
Fotó: AFP/Francois Lo Presti
Jakob Ingebrigtsen megírta levelét
Érthető, hogy a norvég és a világsajtó is fokozott érdeklődéssel figyeli a Norvégiában történteket. Az is világos, hogy mindenki az ügy főszereplőivel szeretne beszélni.
Jakob Ingebrigtsen azonban sem most, sem később nem akar erről nyilatkozni. Az olimpiai bajnok futó más utat választott: levelet írt.
A levél elején a norvég sportoló leszögezte: a per lezárultával és az ítélethirdetéssel neki és testvéreinek mindenképpen tovább kell lépniük. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a világon (és Norvégiában) sok gyerek nem tudja ezt megtenni. Nincs hozzá erejük, félelemben élnek. „Számomra és testvéreim számára felkavaró órákat, napokat hozott ez a tárgyalás, attól függetlenül, hogy mi lesz a végső ítélet” – írta levelében Jakob Ingebrigtsen. „Nekünk szerencsénk volt, mert ez a per olyan nyilvánosságot kapott, hogy nem lehetett a megtörtént szörnyűségeket meg nem történtté tenni. Tovább tudunk lépni, de szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehetjük.
Ugyanakkor Norvégiában rengeteg olyan gyerek van, aki a családon belüli erőszak áldozata. Őszintén reméljük, hogy róluk sem feledkezik meg senki akkor, amikor vége lesz a pernek és a tévékamerák leállnak a bíróságon.
Különös volt figyelni, hogy a tárgyalás, az apám elleni per mennyire uralta a médiát, ezzel voltak tele az újságok. Ez nagy teher volt számomra. Nem elég, hogy a bíróságon újra át kellett élni az apám okozta sokkot, még az újságok címlapjáról is ez köszönt vissza. Ugyanakkor tudom, hogy ennek így kellett történnie, hiszen mi, a bántalmazott gyerekek kértük a nyilvánosság segítségét. Sok újságíró keresett meg, hogy interjút készítsen velem. Nemet mondtam nekik és nemet fogok mondani minden jövőbeni érdeklődésre. Mit is mondhatnék? Szomorú vagyok, hogy a saját családomban éltem át, éltük át ezeket a borzalmakat, hogy pont onnan nem kaptam meg azt a támogatást, amire mindig is vágytam. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok azoknak az ismerősöknek és ismeretleneknek, akik a per előtt és alatt folyamatosan támogattak minket. Nekik szeretném üzenni, hogy most már jól vagyok. Megszabadultam egy óriási tehertől, végre semmit sem kell többé eltitkolnom. Hogy ezek az események hatással lesznek-e a későbbi sportkarrieremre? Igen, egészen biztosan. De ennél sokkal többet jelent számomra, hogy a történések közelebb hoztak bennünket egymáshoz. A testvéreimhez. Ezért nem szeretnék többet nyilatkozni. Az újságírók ne arra használják fel az erejüket és tehetségüket, hogy engem győzködnek. Arra használják fel az erejüket, hogy másokon segítsenek, hogy fényt kapjanak azok a sötét ügyek, amelyek egy-egy ház falai mögött, egy-egy olyan családban zajlanak, ahol mindennaposak a bántalmazások.
Mert nem mindenki tud úgy elfutni a problémák elől, ahogyan én tettem.
A csütörtökön véget ért tárgyalás után most már mindenki az ítélethirdetésre vár Norvégiában és az egész világon.
