Már a Fradi és az Újpest ellen készül az NB I népmesei hőse

Minden idők legnagyobb kazincbarcikai sportsikere volt az, amikor 2025. május 25-én a város futballcsapata, a KolorCity Kazincbarcika feljutott a labdarúgó NB I-be. Ez a történet egészen elképesztő, miként az is, hogy az együttes sportigazgatója civilben egy testnevelés-történelem szakos tanár, iskolaigazgató. Koszta Péterrel négy nappal az óriási bravúr elérése után találkoztunk Kazincbarcikán.

Koszta Péter, a KolorCity Kazincbarcika sportigazgatója. Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

Abban szinte mindenki biztos volt, hogy az NB I-ben a hazai mérkőzéseit nem játszhatja saját pályáján a Kazincbarcika. Végül Mezőkövesdre esett a választás, de szóba jött még a DVTK stadionja is. Koszta Péter szerint az új bajnokság rajtjára biztosan nem lehet a barcikai stadionban megteremteni az MLSZ által megkövetelt feltételeket, de a sportvezető bízik abban, hogy akár a bajnokság közepén is hazatérhet az NB I újonca.

„A legnagyobb gond az, hogy a stadionunk befogadóképessége kevesebb, mint az MLSZ által előírt legalacsonyabb szám. Nagyobb fedett lelátók is kellenének. Jelen állás szerint valóban Mezőkövesden lesznek a hazai mérkőzéseink. Ez nem a legideálisabb megoldás, de nem tudunk mit tenni. Hátrány ez, nem vitás, mert Kazincbarcikáról nem minden szurkolónk tud majd eljutni oda. Ugyanakkor azt semmiképpen sem akartuk, hogy ezen bukjuk el az élvonalbeli szereplés lehetőségét. Ezért adtuk be a licenszkérelemben hazai stadionnak a Mezőkövesd pályáját.”

Nem fiókcsapata a Diósgyőrnek

Sokan sokféle dolgot leírtak már a kazincbarcikai klubbal kapcsolatosan. A legtöbben azt, hogy a Barcika a DVTK fiókcsapata. Koszta Péter most rendet tesz ebben a kérdésben, mert a Diósgyőrrel való kapcsolat teljesen más alapokon nyugodott, mint amiről a közvélemény beszélt. 

„A Kazincbarcika és a DVTK között egy szakmai alapokon nyugvó együttműködési megállapodás, majd egy kooperációs szerződés is született. Ezek most azzal, hogy felkerültünk az NB I-be, véget is értek. A megállapodásokkal mind a két klub jól járt. 

Voltak olyan játékosaink, akiket a DVTK adott kölcsön a kooperációs szerződés keretében, de ez nem jelentette azt, hogy mi lettünk volna a Diósgyőr fiókcsapata.

Azért is fontos erről beszélni, mert már én is hallottam, hogy a következő szezonban a két borsodi csapat összedolgozik majd. Erről szó sincs, nekünk innentől a DVTK pont ugyanolyan ellenfél lesz, mint a Fradi vagy az Újpest. 

A Kazincbarcika a Ferencvárossal is háromszor mérkőzik meg az NB I-ben. Fotó: Csudai Sándor

Amúgy is: a klasszikus borsodi rangadó mindig is a Kazincbarcika és a DVTK összecsapása volt. És lesz, most már az NB I-ben. Néha nevetek azokkal kapcsolatban, amiket olvasok. Az idei Magyar Kupa-sorozatban, még 2024. szeptember 16-án épp a DVTK ellen játszottunk. A 71. percig vezettünk 2-1-re, majd 2-2-t követően jött a hosszabbítás és ott kaptunk újabb két gólt. 

Ezt csak azért mesélem el, mert már akkor életünket és vérünket adtuk a továbbjutásért, s eszünkbe sem jutott, hogy mi most azzal a csapattal játszunk, amellyel szakmai együttműködésünk van.

Az meg pláne nem, hogy ezért nem kellene meghalnunk a győzelemért.”

Mit számít a piaci érték?

A labdarúgó NB I 2025-–26-os szezonjában öt kelet-magyarországi csapat szerepel, ugyanakkor Dénes Ferenc sportközgazdász szerint az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság piaci értékét nem az növeli, ha a Kisvárda vagy a Kazincbarcika jut fel, miközben olyan nagy városok csapatai sínylődnek a másodosztályban, mint a Vasas, a Honvéd, a Szeged vagy a most kiesett Fehérvár. Koszta Péternek erről is markáns véleménye volt.

„Nem hiszem, hogy nekünk azért elnézést kellene kérnünk, hogy most itt tartunk. Az, hogy mi felkerültünk, fricska lehet azoknak a csapatoknak, amelyeknek sokkal magasabb a költségvetésük. A Kazincbarcika a maximumnál is többet hozta ki magából. Megértem, hogy marketingszempontból nem a Barcika NB I-es tagsága a jobb, hanem a Vasasé vagy a Honvédé. De ez egy sportverseny, egy 30 fordulón át zajló küzdelemsorozat, amelyben mi lettünk a második helyezettek. Egyetértek Dénes Ferenccel abban, hogy az élvonalban szereplő csapatok mögött álló piaci erő fontos szegmens. Amikor Cristiano Ronaldót eladták Szaúd-Arábiába, a mezeladásokból egy nap alatt bejött a vételár. 

Tisztában vagyok azzal, hogy a következő NB I-es bajnokságban nem a Kazincbarcika lesz a legpiacképesebb csapat, de a lehetőség mindenki előtt adott volt. Az NB II-ben nálunk sokkal gazdagabb klubok maradnak. Nekünk nem kell magyarázkodnunk.

Persze a szezon közben mi is sokat beszéltünk arról, mi van akkor, ha tényleg feljutunk. De sosem mondtuk azt, hogy nem vállaljuk. El tudja-e valaki azt képzelni, hogy bemegyünk az öltözőbe és azt mondjuk a játékosoknak, hogy nagyon szép, amit eddig csináltatok, de most már fogjátok vissza magatokat, mert a végén még az NB I-be kerülünk. Aki valaha sportolt, tudja, hogy ez lehetetlen. Bódi Ádám eleve úgy igazolt hozzánk, hogy a szemembe mondta: azért jött ide, hogy a Barcika NB I-es csapat legyen. Képzelje, mennyire meglepődtem, amikor ezt hallottam. Persze nem vettem ezt annyira komolyan, főleg akkor, amikor az első három forduló után 1 ponttal szerénykedtünk a tabella alján. Ehhez képest most arról szól a disputa, hogy ennek a városnak a csapata a Ferencvárossal és az Újpesttel fog tétmérkőzéseket játszani. Az a klub, amely a 2020–21-es szezonban az NB II-ből is kiesett, s a harmadosztályban találta magát. Az élet most ad nekünk 33 olyan meccset, ahol megmutathatjuk, mit tudunk. Minden összecsapásunkat élőben közvetíti majd a tévé. Ki hitte volna ezt itt öt évvel ezelőtt?”

Irgalmatlan messzeségben a Barcelona

Ma már az ország focikedvelői azt is tudják, hogy a borsodi város focicsapatának van egy vicces beceneve: Kazincbarcelona. Koszta Péter szerint találó ez a poén, bár eszébe sem jut magukat összevetni a katalán szupercsapattal.

„Bár ami azt illeti, ebben a bajnokságban a játékunkat elnézve talán még ez a becenév sem volt túlzó. Ebben a szezonban az NB II-es bajnokságban megszokotthoz képest nyújtott játéknál is próbáltunk szebb focit játszani. A másodosztályban a gólok nagy része pontrúgások után születik meg, sok csapat ívelget, az ellenfél hibájára vár, s így vezet kontratámadásokat. Mi meg ebben a bajnokságban az egyik legtöbbet passzoló csapat voltunk, domináltuk a meccseket. Amikor ezt észrevették, visszaálltak ellenünk, ebből olykor akadtak problémáink. De amíg ezt nem ismerték fel, addig volt olyan meccsünk, amikor idegenben, Tatabányán 7-0-ra, Budafokon meg 5-0-ra nyertünk. Azért ez nem volt ránk korábban jellemző. 

De a Barcelonától irgalmatlan messzeségben vagyunk. Nem vagyok nagy közösségimédia-szereplő, de azt láttam, hogy a hetek múlásával egyre többen kezdtek el bennünket követni. Mi lettünk az NB II népmesei hősei, akik kis költségvetésből, kis szerencsével, de tervszerű munkával feljutottak.

Tudom, hogy az ünneplésnek hamar vége szakad, s azzal is tisztában vagyok, ha most megkérdeznék a másik 11 NB I-es klub elnökét, bennünket jelölnének meg biztos kiesőnek.”

Civilben iskolaigazgató és történelemtanár, amúgy a Kazincbarcika sportigazgatója, Koszta Péter. Fotó: Mirkó István

Kazincbarcika legnagyobb sportsikere ez a feljutás. Ez még akkor is így van, ha a városnak volt már férfi-röplabdabajnok csapata, meg akkor is, ha korábban a súlyemelésbe is nagy pénzeket öltek bele itt. Vajon hányan emlékeznek arra, hogy 2003 májusában két iráni olimpiai bajnok, Hosszein Tavakoli és Hosszein Rezazadeh is dobogóra lépett a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség által kiírt világkupa kazincbarcikai állomásán? Valószínűleg kevesen. De ez a focisiker sosem törlődik ki az emberek memóriájából.

„Ha a sportot nézzük, van a labdarúgás és vannak a többiek.

Lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de akkor is így van, azzal együtt, hogy a Kazincbarcika férfi-röplabdabajnoki aranyérme is óriási szenzáció volt.

Ugyanakkor ki merem mondani, ennek a városnak a legnagyobb sportsikere a mi feljutásunk. Mert a labdarúgás érdekli az embereket a legjobban.”

Koszta Péter a nagy siker után sem lett más ember. Olyannyira nem, hogy továbbra is megtartja az iskolaigazgatói és tanári állását.

„Nézze, tisztában vagyok azzal, hogy a futball nem életbiztosítás, az NB I meg végképp nem az – mondta nevetve. – Korábban többször kaptam erre vonatkozó ajánlatot, de mi van akkor, ha két hónap múlva azt mondják, minden szép és jó volt, viszontlátásra. Akkor kezdjem el újra felépíteni az életemet? Azt hiszem, megmaradok tanárnak, iskolaigazgatónak és a most már NB I-es KolorCity Kazincbarcika sportigazgatójának is.”