Garrido, a galád – egy portugál bíró kinyírta Magyarországot

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A huszonkilencedik részben az 1978-as labdarúgó-világbajnokság magyar szempontból legfájdalmasabb mérkőzésével és annak portugál bírójával foglalkozunk. António Garrido neve ugyanúgy szitokszó lett, mint a szovjet kollégáé, Nyiklajev Latisevé.

A magyar Nyilasi szabálytalanul szereli az argentin Tarantinit (a gyepen), ezért a portugál játékvezető Nyilasit kiállítja a Buenos Aires-i labdarúgó vb-n az Argentína–Magyarország mérkőzésen

Mai szemmel nézve igencsak meghökkentő elolvasni azt az interjút, amit a Labdarúgás című havilap 1977 decemberi számában közölt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával, Baróti Lajossal. Ekkor már lezajlott az Argentínában rendezett világbajnokság csoportjainak sorsolása. Azaz mindenki tudta, hogy a magyar válogatott a házigazda dél-amerikai csapat mellett az olaszokkal és a franciákkal került egy csoportba. (Ekkor még António Garrido neve nem került elő.) Azért is érdemes szó szerint idézni ennek a Baróti-interjúnak a részletét, mert sokan, az évtizedek homályában bolyongva már azt is megkérdőjelezik, hogy a mester azt mondta, amit. Íme akkor a szó szerinti idézet. „Véleménye szerint a magyar válogatott továbbjuthat ebből a csoportból? – tette fel a kérdést a lap szakírója, Zsengellér Zsolt.
Baróti Lajos: „Ha nem hinnék teljes szívemből, sziklaszilárdan ebben, nem vállaltam volna el a csapat felkészítésének munkáját. Igenis, továbbjuthat ebből a csoportból a magyar válogatott, de a fegyvertényhez javulnia kell sok mindenben, és mi a fiúkkal közösen ezen dolgozunk.”

Baróti Lajos és António Garrido nem lettek jó barátok Fotó: MTI/Lajos György

António Garrido mindent elintézett

Nem legenda, hanem maga a valóság. Baróti Lajos igenis hitt a továbbjutásban, mi több, ezt nem is titkolta. 

Hogy mire alapozta ezt a derűlátást a mester, azt ma nehéz megfejteni.

Tény, hogy a magyar csapat két kihagyott világbajnokság után (1970, 1974) úgy jutott ki az 1978-as vb-re, hogy a csoportküzdelmek során maga mögé utasította a szovjet és a görög csapatot, majd az interkontinentális pótselejtezőn kétszer verte Bolíviát. Ugyanakkor azt ma már hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a csoportból való továbbjutáshoz az is kellett, hogy a görög csapat 1-0-ra legyőzze a szovjeteket. Ez a váratlan görög diadal, na meg a magyarok pontszerzése a hellének ellen segített bennünket a csoport első helyére.

Szintén a közkeletű tévedések közé tartozik, hogy a magyar és az argentin válogatott összecsapása lett volna az 1978-as torna nyitómeccse. Nem az volt, mert az első találkozót 1978. június 1-jén játszotta egymás ellen a világbajnoki címvédő NSZK és Lengyelország. A 0-0-ra végződött összecsapás után sokan fanyalogtak, de Argentína ezzel nem foglalkozott. Ők a másnapot várták, amikor a házigazda Magyarország ellen lépett pályára.

Az 1978-as labdarúgó-vb hivatalos plakátja Fotó: AFP

A magyar szurkolók és az újságolvasók is 1978. február 20-án találkoztak először a portugál António Garrido nevével. A FIFA egy nappal korábban jelölte ki a világbajnokság bíróit. Mi, magyarok annak örültünk, hogy a delegált játékvezetők között Palotai Károly is helyet kapott. Ebben semmi meglepetés nem volt, mert Palotai a korszak legkiemelkedőbb játékvezetői közé tartozott. 

Egy nappal a Buenos Airesben lejátszott mérkőzés előtt derült ki, hogy a FIFA Garridóra bízta a magyar–argentin meccs levezetését. 

A portugál játékvezető hazája első számú bírójának számított. Hat éve volt a FIFA-keret tagja. Arra kevesen emlékeztek, hogy 1974. október 30-án ő vezette Cardiffban azt az Eb-selejtezőt, amelyen Magyarország 2-0-s vereséget szenvedett Walestől. Garrido folyékonyan beszélt spanyolul és franciául. A spanyol nyelv ismerete azért is feltűnő, hiszen az argentin játékosok anyanyelve spanyol volt. 

A meccs:

XI. labdarúgó-világbajnokság, 1-es csoport, 1. forduló: Argentína–Magyarország 2-1 (1-1)
Buenos Aires, River Plate stadion, 80 ezer néző. Vezette: Garrido (portugál)

Argentína: Fillol – Olguin, L. Galvan, Passarella, Tarantini – Ardiles, Gallego, Valencia (Alonso) – Houseman (Bertoni), Luque, Kempes.
Magyarország: Gujdár – Török (Martos), Kocsis, Kereki, Tóth J. – Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori – Törőcsik, Nagy L.

Gólszerzők: Luque (14.), Alonso (83.), illetve Csapó (10.)

A River Plate stadionjában a 80 ezer fanatikus hazai néző döbbenten látta, hogy a magyarok Csapó Károly góljával a 10. percben megszerezték a vezetést. Néma csönd ülte meg ekkor az arénát. Sejteni lehetett, hogy ez így nem maradhat, erről pedig a portugál játékvezető, Garrido gondoskodott. 

A bíró éppen csak gólokat nem lőtt, ellenben elfordított fejjel nézte, hogy az argentin játékosok hogyan rúgják agyon a magyar együttes általuk legveszélyesebbnek tartott játékosát, Törőcsik Andrást.

Az Újpesti Dózsa sztárját 28-szor rúgták fel a meccsen! Tegyük hozzá, hogy a hősiesen védekező Baróti-csapat a 83. percig tartotta az 1-1-et, de a tizenkét emberrel játszó argentinok nyomását nem lehetett kibírni. Törőcsik András a 87. percben unta meg, hogy az ellenfél szétrúgja őt, a fiatal magyar játékos Kempes elleni szabálytalansága után kapta meg a második sárga lapját, ezzel együtt a pirosat. Majd az utolsó percben az ideges Nyilasi Tibor faultját követően újra előkerült a piros lap. Garrido a magyar csapat két legnagyobb csillagát szórta ki. 

Tromfolt és tombolt a magyar sportsajtó

A Népsportban Borbély Pál és Németh Gyula írtak a vb-ről. Egy aláírás nélküli cikkben a következők jelentek meg. „Nyilasi és Törőcsik teljesen érthetetlen módon felrúgta a csapatjáték alapvető normáit! Nem menti őket, hogy sok rúgást kaptak az ellenfél védőitől, hogy nagy siker küszöbén botlottak el, megtörtént ez már mással is, velük is előfordult ez nem egyszer. 

Egyiküket sem tudta megfékezni az előzetesen kapott sárga lapos figyelmeztetés; felelőtlen viselkedésükkel súlyos helyzetbe sodorták a magyar csapatot. A döntés szerint egy mérkőzésen nem szerepelhetnek, de mai jelenlegi formájukat értékelve ennél sokkal súlyosabb: a magyar csapat ellen hangolták a közvéleményt.

Tromfolt és tombolt a Népszabadság is. A magyar küldöttség névtelenül nyilatkozó vezetői (vajon kik lehetett ezek az emberek?) a következőket mondták: „Akik ezt megengedhetik maguknak – nemcsak a stadion közönsége, hanem az egész világ szeme láttára, és saját társaikkal is – azokkal szemben le kell vonni a legszigorúbb következtetéseket.”

A Népszava kiküldött munkatársa, Vándor Kálmán megszólaltatta az MLSZ elnökét, Kutas Istvánt. Roppant érdekes, hogy az MLSZ vezetője Vitrayval, vagy éppen a Népsporttal ellentétben elismerte azt, hogy az argentinok szinte szétrúgták Törőcsik Andrást. Figyeljünk csak a szavaira: „A két kiállítás mellett nem mehetek el szó nélkül. Törőcsiket és Nyilasit is más-más lelkiállapot vezette el odáig, hogy ennyire megfeledkezett magáról. 

Törőcsiket összevissza rúgták a mérkőzés alatt, de ő újra és újra nekilendült a labdával, bár nem ez volt a taktikai feladata. Ez más kérdés, ez a szövetségi kapitányra tartozik. Egy ízben Daniel Passarella kíméletlenül mellbe rúgta őt, a bíró mégsem állította ki a magáról megfeledkezett argentin játékost, a csapat egyik erősségét.

A balszerencsés módon bekapott második gól után Törőcsik úgy érezte, hogy hiába rúgatta magát csaknem másfél órán keresztül, így a következő szabálytalanságra szabálytalansággal felelt. Ez persze nem mentség és nem is magyarázat. Ami pedig Nyilasit illeti, őt bántotta, hogy nem ment neki a játék, bármennyire is akart. Amikor azt látta, hogy a bíró egy mindennapos szabálytalanságért kiállítja Törőcsiket, nem tudta fegyelmezni magát, és ő is törlesztett. Természetesen ezért mi is megbüntetjük őket. Még azt is fontolóra vettük, hogy mindkettőjüket azonnal hazaküldjük.”

Nyilasi Tibor kapura tör a Magyarország–Argentína válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (2:0) Forrás: MTI/Petrovits László

Így beszélt az MLSZ első embere a válogatott két zseniális játékosáról. 

A rendszer, amely nem szerette a zseniket. Légy átlagos, ne lógj ki se fel-, se lefelé. Ez volt akkor az elvárás.

Nyugodtan mondhatjuk, ha az argentinok elleni meccsen a balhátvédet állítják ki, nem lett volna ekkora cirkusz. A megszeppent szövetségi kapitány, Baróti Lajos is bocsánatkéréssel kezdte a meccs utáni nemzetközi sajtótájékoztatóját. „Egész küldöttségünk nevében bocsánatot kérek az ellenféltől, az újságokon keresztül a szurkolóktól is azért, mert két tehetséges, fiatal labdarúgónk nem tudott az indulatai felett uralkodni és sportemberhez méltatlanul viselkedett a pályán. 

Megérdemelték a kiállítást és a FIFA fegyelmi döntésén túl nem marad majd el az otthoni büntetésük sem.

Ez pedig így is történt. Az MLSZ példátlan szigorral sújtott le. 1978. július 19-én egy évre eltiltotta a válogatott szerepléstől a két játékost, igaz, a büntetést 1979. februárjában feloldották. Hasonlítsuk ezt össze a FIFA egymeccses retorziójával. A különbség ég és föld. Ugyanezen az ülésen rúgták ki a szövetségi kapitányt, Baróti Lajost is, akinek a helyére Kovács Ferenc került. Nyilasi Tibor és Törőcsik András az 1978-as franciák elleni utolsó vb-csoportmérkőzést és a februári rehabilitációt követően 1979. március 28-án az NDK elleni 3-0-ra megnyert barátságos mérkőzésen húzta fel újra magára a válogatott mezt. Törőcsik András jól játszott, az első magyar gólt ő fejelte a keletnémeteknek.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.