Bugár Imre magyar volt, még ha kevesen tudták is
A rendszerváltozás után Bugár Imre akár szorosabbra is fűzhette volna kapcsolatait a szlovákiai magyar közösséggel vagy Magyarországgal, de élete másfelé alakult: Prágában maradt, ott telepedett le, ott építette fel civil életét is. Ettől azonban magyarsága nem halványult el, legfeljebb ritkábban került szóba. Erről egy korábbi interjúban maga beszélt nyíltan:
– Dunaszerdahely mellől származom, ami akkor Csehszlovákia területe volt, én pedig úgy voltam vele, hogy amilyen országban élek, ott versenyzem. Aztán amikor Csehszlovákia felbomlott, Prágában maradtam a klubomnál, a Duklánál, így cseh lettem, azt a nyelvet beszélem, a főiskolát is ott végeztem. De magyarul sem felejtettem el, habár otthon kevés emberrel tudok társalogni.
A nemzetiségem magyar, sőt, magyarként én dobtam a legnagyobbat. Régen egyébként nagyon szerettem Budapestre járni a Magyar Nagydíjra, ahol mindig úgy vártak, hogy itt van a mi Bugár Imrénk, itt van a mi világbajnokunk”. Nagyon jólesett. Csehországban soha nem hallottam egy rossz szót sem, amiért magyar vagyok, Szlovákiában viszont igen. De az eredmények ezeket elhomályosították.
A visszavonulás után is ismert közéleti személyiség maradt. 2016-ban beválasztották a szlovák atlétika Hírességek Csarnokába, 2025 decemberében pedig Helena Fibingerovával együtt Emil Zátopek-díjjal ismerték el sportlegendaként. Halálával nemcsak egy világbajnok atlétát, hanem a felvidéki magyar sport emblematikus, mégis sokáig félreismert alakját veszítettük el. Olyan bajnok volt, akit láttunk, ünnepeltünk is, csak sokáig nem tudtuk róla igazán, hogy közénk tartozik.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!