Elhunyt a világbajnok magyar atléta, akiről sokáig nem is tudtuk, hogy magyar

Életének 71. évében elhunyt Bugár Imre felvidéki magyar diszkoszvető, a csehszlovák atlétika legendás alakja, aki olimpiai ezüstérmet, Európa-bajnoki címet és világbajnoki aranyérmet nyert.

Bugár Imre Prágában telepedett le, a csehek és a szlovákok is tisztelik Forrás: Facebook

Életének 71. évében távozott az élők sorából Bugár Imre, a felvidéki magyar sport egyik legnagyobb alakja. A dunaszerdahelyi járásbeli Csallóközkürt szülötteként jutott el a nemzetközi atlétika csúcsára, és úgy vált korszakos diszkoszvetővé, hogy a magyar közvélemény sokáig alig tudta róla: magyar. A világversenyeken ugyanis Imrich Bugárként szerepelt, csehszlovák színekben versenyzett, így a nyolcvanas évek televíziós közvetítéseit néző magyarok többségének kiváló csehszlovák atlétának tűnt, nem a felvidéki magyarság kiemelkedő sportolójának.

Bugár Imre egyéni legjobbja 71,26 méter diszkoszvetésben. Világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes magyar atléta Fotó: Tony Duffy/Hulton Archive

Pedig pályafutása önmagában is kivételes volt. Bugár Imre 1955. április 14-én született, és már fiatalon kitűnt tehetségével. A nemzetközi elitbe a hetvenes évek végén tört be: az 1978-as prágai Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, majd két évvel később, a moszkvai olimpián ezüstérmes lett. 1982-ben Athénban Európa-bajnoki címet nyert, 1983-ban pedig Helsinkiben világbajnok lett a diszkoszvetés első szabadtéri atlétikai világbajnokságán.

A csúcsévek és az elszalasztott Los Angeles-i olimpia

Bugár Imre pályafutásának csúcskorszaka a nyolcvanas évek első fele volt. Akkoriban a világ legjobb diszkoszvetői közé tartozott, és eredményeivel nemcsak Csehszlovákiában, hanem nemzetközi szinten is maradandót alkotott. Egyéni legjobbját, a 71,26 métert 1985 májusában, San Joséban érte el; ez a teljesítmény ma is szlovák országos rekordként szerepel a statisztikákban.

Különösen fájó epizódja életművének az 1984-es Los Angeles-i olimpia, amelyen politikai okok, a szocialista blokk bojkottja miatt nem indulhatott. Pedig ekkor még javában világklasszis formában volt, így nem túlzás azt állítani, hogy újabb olimpiai érem, akár arany is benne lehetett volna a pályafutásában. Később még ott volt az 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai olimpián is, de akkor már nem tudott a dobogó közelébe kerülni. Ettől függetlenül helye vitathatatlan az atlétika történetében: ő volt az első szlovákiai születésű sportoló, aki olimpián, Európa-bajnokságon és világbajnokságon is érmet nyert.

Bugár Imre magyar volt, még ha kevesen tudták is

A rendszerváltozás után Bugár Imre akár szorosabbra is fűzhette volna kapcsolatait a szlovákiai magyar közösséggel vagy Magyarországgal, de élete másfelé alakult: Prágában maradt, ott telepedett le, ott építette fel civil életét is. Ettől azonban magyarsága nem halványult el, legfeljebb ritkábban került szóba. Erről egy korábbi interjúban maga beszélt nyíltan:

– Dunaszerdahely mellől származom, ami akkor Csehszlovákia területe volt, én pedig úgy voltam vele, hogy amilyen országban élek, ott versenyzem. Aztán amikor Csehszlovákia felbomlott, Prágában maradtam a klubomnál, a Duklánál, így cseh lettem, azt a nyelvet beszélem, a főiskolát is ott végeztem. De magyarul sem felejtettem el, habár otthon kevés emberrel tudok társalogni.

A nemzetiségem magyar, sőt, magyarként én dobtam a legnagyobbat. Régen egyébként nagyon szerettem Budapestre járni a Magyar Nagydíjra, ahol mindig úgy vártak, hogy itt van a mi Bugár Imrénk, itt van a mi világbajnokunk”. Nagyon jólesett. Csehországban soha nem hallottam egy rossz szót sem, amiért magyar vagyok, Szlovákiában viszont igen. De az eredmények ezeket elhomályosították.

A visszavonulás után is ismert közéleti személyiség maradt. 2016-ban beválasztották a szlovák atlétika Hírességek Csarnokába, 2025 decemberében pedig Helena Fibingerovával együtt Emil Zátopek-díjjal ismerték el sportlegendaként. Halálával nemcsak egy világbajnok atlétát, hanem a felvidéki magyar sport emblematikus, mégis sokáig félreismert alakját veszítettük el. Olyan bajnok volt, akit láttunk, ünnepeltünk is, csak sokáig nem tudtuk róla igazán, hogy közénk tartozik.