A fogak kitörtek, a gólpasszt a fényképész adta

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. Az 55. részben nagy időutazást teszünk, az 1930-as világbajnokság két elődöntőjéről mesélünk? Hogy miért? Mert ez volt az egyetlen olyan labdarúgó-világbajnokság, amelyen mindkét elődöntőben ugyanaz lett a végeredmény. Nem 0:0. Hanem 6:1.

Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság labdája Fotó: KARIM JAAFAR Forrás: AFP

A csoportmeccsek amúgy nem tartogattak különös izgalmakat. Egy statisztikai adatot érdemes megemlíteni: 1930. július 14-én a Peru–Románia (1:3) összecsapáson mindössze 300 néző lézengett a lelátón. 

Ez a 300 néző a labdarúgó-világbajnokságok történetének abszolút legalacsonyabb nézőszáma egy mérkőzésen. 

Jöhetett tehát az elődöntő, amelynek 10. percében súlyos incidens történt. Ekkor ugyanis egy argentin szabálytalanságot követően az amerikai Ralph Tracey lába eltört. A szabályok akkor nem adtak lehetőséget a cserére, így Tracey egészen a szünetig a pályán maradt. Az első félidőben összesen egy gól esett, 45 perc játék után Argentína 1-0-ra vezetett. De Tracey lábtörése miatt a pályán igazán meghökkentő dolgok történtek. A kialakuló tömegverekedésben egy amerikai játékos négy fogát vesztette el, egy másik pedig gyomorsérülésekkel került kórházba. De nem ez volt a legszebb jelenet, hanem az, amikor az amerikai csapat orvosa a bírónál reklamált. Tiltakozása közben földhöz vágta az orvosi táskáját, amelyben az üvegek összetörtek. Az egyik üvegben kloroform volt, amelynek szaga ott helyben leterítette a reklamáló orvost. 

A meccs:

I. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Argentína–Egyesült Államok 6:1 (1:0)
Montevideo, 80 ezer néző. Vezette: Langenus (belga)

Argentína: Botasso – Della Torre, Paternoster, J. Evaristo, Monti – Orlandini, Peucelle, Scopelli – Stablie, Ferreira, M. Evaristo
Egyesült Államok: Douglas – Wood, Moorhouse, Gallacher, Tracey – Auld, Brown, Gonsalvez – Patenaude, Florie, McGhee

Gól: Monti (20.), Scopelli (56.), Stablie (69., 87.), Peucelle (80., 85.), illetve Brown (89.) 

Az 1:0-s argentin előnyt hozó első félidő után a második 45 percben már semmi esélye nem maradt az amerikai csapatnak, amely végül 6:1-es vereséget szenvedett. Arnie Oliver, aki 1993-ban halt meg, úgy emlékezett vissza erre a meccsre, hogy az amerikai csapatnak semmi esélye nem lehetett, mert Tracey lábtörtése után tíz emberrel játszottak tizenegy ellen. Csapattársa, James Brown azt mondta, hogy soha az életükben nem játszottak még ennyire széles pályán. „Ez kihatott a játékunkra. 

Nem tudtunk a saját stílusunkban focizni, a szélre passzolni, és a szélről középre adott beadásaink is folyamatosan sikertelenek voltak. Ez okozta a vesztünket.

Az Egyesült Államok ezzel együtt is az ország történetének legjobb eredményét érte el azzal, hogy a legjobb négy közé jutott, mert hasonlóra azóta sem volt képes.

A gólpasszt a fényképész adta

Ami a másik elődöntőt, az Uruguay–Jugoszlávia összecsapást illeti, ott sem ment minden simán. Csakhogy itt nem a brutális szabálytalanságok, hanem a brazil játékvezető, Gilberto Arminio de Almeida Rego ténykedése marad feledhetetlen. Azzal talán le sem írjuk a történteket, ha annyit mondunk: a derék brazil ember tudta a dolgát, tisztában volt azzal, hogy ezen a mérkőzésen melyik csapatnak kell nyernie. 

A meccs:

I. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Uruguay–Jugoszlávia 6:1 (3:1)
Montevideo, 93 ezer néző. Vezette: Almeida Rego (brazil)

Uruguay: Ballestros – Nasazzi, Mascheroni, Andrade, Fernandez – Gestido, Dorado, Scarone – Anselmo, Cea, Iriarte
Jugoszlávia: Javovics – Ivkovics, Mihajlovics, Arszenievics. Sztefanovics – Djokics, Tirmanics, Marianovics – Beck, Vujadinovics, Szekulics

Gól: Cea (18., 67., 72.), Asnelmo (20., 31.), Iriarte (60.), illetve Szekulics (4.)

A helyzet azért is volt súlyos, mert a meccs első gólját a negyedik percben Szekulics szerezte. Innentől érdemes szó szerint idézni a Nemzeti Sportban megjelent táviratot, amelyet Rosenberg Gábor adott fel Montevideóban.

„Az Uruguay–Jugoszlávia mérkőzés félidejében rohanok a távíróhivatalba. Az arénában több mint 100 ezer ember, az első igazán izgalmas nap, amikor a hazai közönség végre izgulhatott a csapatáért. A félidő eredménye: 3:1-re vezet Uruguay. De hogy? Elég, ha annyit üzenek: minden tárgyilagos szemlélő igazat adott a mai első félidő eseményei után az otthon maradt európaiaknak. Magam is elismerem: a magyarok okosak voltak, hogy nem jöttek el. Az első félidő játéka után mindenki egy a véleményben. A jugoszlávok jobbak, mint a kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatott. De a bíró – brazil, szóval szintén dél-amerikai. 

Megadott először egy lesgólt, azután megadott egy másikat, amelyik úgy esett, hogy a kapu mellé került labdát egy fényképész visszarúgta s az uruguayiak ekkor rúgták hálóba.

Viszont a jugoszlávok második, teljesen szabályos gólját les címén érvénytelenítette. Itt nem nyerhet idegen.”

Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság hivatalos plakátja - Fotó: Bridgeman Images via AFP

A távirat így folytatódott: „Vége a meccsnek. A szünet után Uruguay klasszisa és nagyobb tempóbírása érvényre jutott, s az újabb három uruguayi gólra a jugoszlávok most már nem bírtak válaszolni. A végeredmény 6:1 Uruguay javára. 

Az eredmény igazságtalanság, a gólarány még a II. félidő jó uruguayi játéka alapján is erősen túlzott.

A mutatott játék alapján a szerdai döntő sorsa erősen bizonytalan. Egyik győztes csapat sem nyújtott kiválót. Szerdára jobb teljesítményt várnak tőlük s a honi pálya miatt uruguayi győzelmet.”

A két, egyaránt 6:1-es győzelmet arató válogatott, Uruguay és Argentína vívta tehát az 1930-as labdarúgó-világbajnokság döntőjét, amelyet az uruguayi csapat 4:2-re megnyert. Mivel arrafelé a két olimpiai győzelmet is egyenértékűnek tartották egy vb megnyerésével, az uruguayi mezre felkerülhetett a harmadik csillag. 1950-ben pedig már a negyedik. De erről korábban írtunk ennek a sorozatnak a keretében.