Máig feledhetetlen a futballvébék történetének legnagyobb brazil drámája

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 41. részben egy nem túl idős sztorit veszünk elő. Azt a meccset, amelyiken Németország történelmi vereséget mért a sportág egyetlen ötszörös világbajnok csapatára, Brazíliára.

Ez az a kép, amelyhez nem kell semmiféle kommentár Fotó: CHRISTOPHE SIMON Forrás: AFP

Tizennégy labdarúgó-világbajnoki döntő. 2014. július 8-ig ennyit játszott összesen Németország és Brazília, ez a szám azóta annyiban változott, hogy a németek megnyerték a 2014-es vb-t, miközben Brazília 2002 óta hiába vágyik erre. Ennyiből azok is megtudhatták, hogy mi történt tizenkét évvel ezelőtt Belo Horizontéban, akiknek esetleg nem lenne erről ismeretük. Bár aligha hiszem, hogy sok ilyen ember lenne a világon.

Búcsú a vb-től, Németország kivégezte Brazíliát. Fotó: AFP/Johan Ordonez

Németország még soha…

A 2014-es vb elődöntőjét, a Németország–Brazília-összecsapást sokféle módon harangozták be, az egyik éppen a már említett tizennégy világbajnoki döntő találkozása volt. 

Hangzatos duma, de tény. Miként az is tény, hogy a meccs kezdetéig Németország soha nem nyert Brazília vendégeként.

Ez utóbbi is a házigazda amúgy sem kis arcát növelte. A brazilok ugyanis – kimondva-kimondatlanul – maguknak rendezték ezt a világbajnokságot. A helyzetre jellemző, hogy az emberek óriási többsége arra várt, hogy Brazília önfeledten nyeri meg hatodik világbajnoki címét. S még csak azt sem lehet mondani, hogy azoknak, akik ezt mondták, ne lett volna igazuk. Valóban kevés olyan ember élt e bolygón, aki ne a hazaiakat látta volna az egyértelmű favoritnak.

Brazília az elődöntő előtt a 2002-es jokohamai vb-finálét is citálta. Nemcsak azért, mert azt a dél-amerikai csapat 2-0-ra megnyerte, hanem azért is, mert a kispadon akkor is az az ember – Luiz Felipe Scolari – ült, aki a 2014-es elődöntőben vezette a hazaiakat. Ugyanakkor a hallatlan magabiztosság mellett a brazil újságok a legnagyobb tisztelet hangján írtak a német csapat vb-n nyújtott addigi teljesítményéről. 

Mintha megéreztek volna valamit…

S ez akkor is így volt, ha minden egyes brazil újság leírta, hogy 1938 óta nem vesztettek vb-elődöntőt (már azokon a világbajnokságokon, ahol ezt a meccset megrendezték), Brazíliában soha nem nyert Németország, európai válogatott meg három évtizede nem nyert mérkőzést ellenük hazai pályán. 

Egy boldog argentin drukker. Fotó: Kieran Mcmanus/Backpage Images Ltd

Minden, de tényleg minden Brazília mellett szólt. Ez pedig azzal járt, hogy a kitűnő dél-amerikai játékosokra a meccs előtt olyan irtózatos nyomás nehezedett, amelyet mi el sem tudunk képzelni. „200 millió Neymar országa vagyunk” – írta az egyik lap. Most gondoljunk bele, mit érezhetett az „igazi” Neymar, amikor ezt elolvasta. Az egyik helyi tévéállomás pedig azt is élőben közvetítette, ahogyan a brazil csapat autóbusza az együttes szállodájától a stadion felé haladt. Buszút – egyenes adásban. 

A meccs:

XX. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Németország–Brazília 7-1 (5-0)
Belo Horizonte, 58 ezer néző. Vezette: Rodríguez (mexikói).

Németország: Neuer – Lahm, Boateng, Hummels (Mertesacker, 46.), Höwedes – Khedira (Draxler, 77.), Kroos, Schweinsteiger – T. Müller, Klose (Schürrle, 58.), Özil
Brazília: Julio Cesar – Maicon, David Luiz, Dante, Marcelo – Luiz Gustavo, Oscar, Fernandinho (Paulinho, 46.) – Bernard, Fred (Willian, 69.), Hulk (Ramires, 46.)

Gól: T. Müller (11.), Klose (23.), Kroos (25. és 26.), Khedira (29.), Schürrle (69. és 79.), Oscar (90.)

Hat perc alatt négy bekapott gól, ilyet még nem látott a világ

Belo Horizonte stadionjában 58 ezer szerencsés néző, a világon több milliárd ember felajzva várta a nagy ütközetet. Azt hiszem, felesleges húznom az idegeket: Németország történelmi, 7-1-es vereséget mért a brazilokra. 

Olyan eredmény volt ez, amelyre ember nem volt, aki gondolhatott. 

Döbbenet, tragédia, letargia, zuhanás – csak úgy repkedtek a jelzők, amikor a mexikói bíró véget vetett a teljesen egyoldalú ütközetnek. Csak két ember lehetett boldog: azok, akik előre jól tippelték meg ennek az elődöntőnek a végeredményét.

A mérkőzés első harminc percében olyan dolog történt, amely addig – és azóta is – példa nélküli eset volt Brazília veretes futballtörténetében. A sárgák 30 perc alatt öt gólt kaptak. Ennél is megdöbbentőbb statisztikai adat, hogy a 23. és a 29. perc között, azaz 360 másodperc leforgása alatt Németország négy gólt rámolt be a döbbent brazil csapatnak, amely – nincs erre jobb szó – atomjaira hullott. A világ hüledezett és egyszerűen nem jutott szóhoz. Amikor a játékvezető véget vetett az első félidőnek, a teljesen megdöbbent brazil közönség éktelen füttybe kezdett, a sajtólelátón ülő hazai újságírók meg repülősó után kutattak. 

Már, aki nem ájult el addig.

Sokaknak eszébe jutott a hazai pályán 1950-ben Uruguay ellen elvesztett vb-döntő, de az akkori hangulat a kellemes teadélutánokat idézte ahhoz képest, ami 64 évvel később Belo Horizontéban uralkodott.

A második félidőt teljesen felesleges volt lejátszani. Mindenki tudta, hogy Brazília innen nem áll fel, a kérdés csak az volt, hogy Németország hajlandó-e megkegyelmezni? Nem volt hajlandó, a felszabadult és szinte tökéletesen játszó európai csapat még kettőt hintett. Az, hogy Oscar a 90. percben – 0-7-es állásnál – szépített, tényleg senkit sem érdekelt.

Az 1914-ben, alakult Brazil Labdarúgó-szövetség – amely 2014-ben a századik születésnapját „ünnepelte”, ilyet még nem látott. De a világ sem. Brazília egyetlen világbajnokságon sem kapott ki soha hat gól különbséggel. Csak az annalesek hosszas böngészése után lehetett megtalálni azt az 1920-ban lejátszott mérkőzést, amelyen Uruguay csapata 6:0-ra intézte el Brazíliát a Copa América akkori kiírásában.

Félájult állapotban születtek meg az első kommentárok

Az első – félájult állapotban megszületett – kommentárok után nem kellett sokat várni a higgadtabb elemzésekre. A világbajnokság előtt tapasztalt általános derűlátást teljesen zárójelbe tette a mérkőzés. Nem sokkal később az élveboncolás is megkezdődött. A felelős ezúttal is a szövetségi kapitány, a korábban agyonajnározott Scolari volt, akiről olyan hangnemben írtak, hogy az ember nem akart hinni a szemének. 

Arrogánsnak, undorítónak nevezték, s ezek még a legenyhébb jelzők voltak, mert akadtak olyanok is, amelyek idézhetetlenek.

Szerencsétlen mester meg a süllyedő balta nyelét szorongatta. Amikor azt mondta, hogy a felelősséget magára vállalja, de azért mindenkinek a figyelmét felhívja, hogy 2002 óta Brazília most először jutott a négy közé (a négy közé!), akkor sokaknál elszakadt a cérna. 

Balra Oscar, jobbra a kiátkozott brazil kapitány, Luiz Felipe Scolari. Fotó: AFP/Odd Andersen

A legnevesebb nemzetközi futballszakírók olyan mondatokat vertek a gépekbe, amelyeket minden brazil ember hitetlenkedve olvasott. Ugyan, ki gondolta volna, hogy a labdarúgás ötszörös világbajnokáról olyanokat írnak le, hogy nyomokban nem hasonlít a brazil labdarúgó-válogatottra. A legkeményebb ítéletet az a sportújságíró mondta ki, aki azt írta: 

a brazil labdarúgó-válogatott egy olyan emberre hasonlít, aki naponta több doboz cigit elfüstöl, majd amikor végre eljut egy doktorhoz, megdöbbenve értesül arról, hogy rákbetegséggel küzd. 

Akkor persze még senki sem gondolta, hogy mennyire látnoki szavak lesznek ezek. Mert 2018-ban és 2022-ben is fenékig üríthették a keserű poharat mindazok, akik ennek a válogatottnak drukkolnak. A braziloknak sem Oroszországban, sem Katarban nem sikerült túlélniük a negyeddöntőt, amely azon a szinten, ahol korábban ők megfordultak, értelmezhetetlen teljesítmény. Hangzatos duma lenne az, hogy a 2014-es 1-7 még mindig nem szaladt át ezen a csapaton, de a jelek most sem arra utalnak, hogy az idei vb-n Brazília lenne az aranyérem legfőbb várományosa. 2014-ben mindenki arról írt, hogy el kell felejteni a „Brazília a futballisten” kezdetű mondatokat, inkább melózni kellene azon, hogy a régi dicsőségek ne vesszenek el végleg az éj homályában. Hivatkoztak a német csapatra, amely 2000-ben a pokol legmélyebb bugyraiba jutott (azok után, hogy 1996-ban Eb-t nyert, két évvel később meg vb-döntőt játszott), majd szisztematikus munkával kezdte meg az újjáépítést. 

Willian, aki nem hitte el, ami vele történt. Fotó: AFP/Vanderlei Almeida

A nyomorúságos 1-7 után persze ment tovább az élet. Brazíliának még azt is el kellett viselnie, hogy a bronzmérkőzésen kikaptak a hollandoktól, ezzel a dobogóra sem állhatott fel az aranyesélyesnek gondolt társulat. Németország? 

A döntőben korántsem feledhetetlen meccsen, hosszabbításban tudta legyűrni a Lionel Messi fémjelezte Argentínát.

A finálé német produkciója nyomokban sem hasonlított arra a teljesítményre, amit az elődöntőben láthattunk tőlük. A németeknél azonban ezzel senki sem törődött, 1990 után 24 évvel ismét világbajnokok lettek. Ahogy szoktuk volt mondani, a többi egyáltalán nem számított.