Ámokfutás áldozata lett a magyar válogatott csapatkapitánya

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 60. részben a magyar szempontból legszomorúbb labdarúgó-vb egyik kulcsepizódját elevenítjük fel, amelyben 1954-ben az NSZK elleni csoportmeccsen Puskás Ferencet harcképtelenné tették, ami hatással volt a torna végeredményére. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Puskás Ferenc itt el tudta lőni a labdát Werner Liebrich mellett, de később nem volt ilyen szerencséje. Fotó: DB Forrás: DPA

Sebes Gusztáv nem tartalékolt, a legjobbnak vélt tizenegyét játszatta, azt, amelyik kezdett az angolok ellen a Népstadionban. A csapat pedig nem sokat teketóriázott, azonnal tűz alá vette az újonc Kwiatkowski kapuját, és Kocsis Sándor már a 2. percben be is vette azt. Az első félidő 3:1-gyel zárult, a fordulást követően sem változott a kép, Hidegkuti Nándor gyorsan duplázott, majd elérkezett a végzetes 63. perc.

Az 1954-es labdarúgó-vb legnagyobb ámokfutása

Puskással nem bírtak a németek. Herberger a romániai Lugoson született Josef Posipalt állította rá, aki magyar édesanyjának köszönhetően kiválóan beszélt magyarul. A német kapitány bevallottan abban is bízott, hogy a játékosa kihallgathatja Puskásék taktikai elképzeléseit, és alighanem ez vette rá a Die Mannschaft könyv szerzőjét, hogy papírra vesse ezt a nyilvánvaló ostobaságot: „A magyarok, ha Posipal a közelükbe ment, oroszul beszéltek egymással.” Az viszont igaz lehet, hogy az amúgy sportszerűen küzdő Posipal nyelvtudása is közrejátszott Puskás Ferenc súlyos sérülésében. 

A német játékosok közül néhányan később azt mesélték, hogy Puskás gyakran hergelte és csúfolta őket, különösen Liebrichet a mérkőzés alatt. Posipal fordította az enyhén szólva is keresetlen szavakat, Liebrichnél pedig elszakadhatott a cérna.

 A mérkőzés összefoglalójában is láthatjuk: ámokfutást rendezett a második félidő elején.

Liebrich szabályosan nem tudta szerelni Puskást Forrás: Magyarfutball.hu

A Nemzeti Sport tudósítása így írta le az esetet: „Feltűnik, hogy Posipal helyett Liebrich veszi át Puskás őrzését. Posipal keményen, de sportszerűen küzdött Puskással. Nem úgy Liebrich, aki már másodszor teríti le a magyar balösszekötőt a felezővonalnál. A 18. percben harmadszori kísérletre Liebrichnek sikerül Puskást harcképtelenné tennie: szándékosan beletalpal a magyar balösszekötőbe. Puskás erősen sántikálva elhagyja a pályát és már nem is tér vissza.” Kreisz László, a csapat orvosa azonnal kezelésbe vette. Beborogatta a lábát, de nem sok jóval biztatta Öcsit: „Jó hideg víz, az kell rá. Nem tudok többet tenni érted, mint hogy állandóan borogatom.” Mindenesetre Puskás nem ment be az öltözőbe, a pálya szélen letelepedve nézte végig a mérkőzést.

A nyugatnémetek csodamasinát ajánlottak Puskásnak

Ennyi a sérülés története. A német lapok is írtak Liebrich brutalitásáról, de számukra is ment tovább az élet, másnap már a törökök elleni helyosztóra összpontosítottak, azon múlott az NSZK továbbjutása, ami meg is lett neki egy 7:2-es sikerrel, talán mondani sem kell, egészen más összeállítással. A magyar válogatott a sérült kapitánya nélkül győzte előbb Brazíliát, majd az elődöntőben ragyogó mérkőzésen Uruguayt egyaránt 4:2-re, utóbbit hosszabbításban. A nyugatnémetek előbb Jugoszlávián léptek túl 2:0-ás sikerrel, a fináléba pedig az osztrákok 6:1-es kiütésével jutottak be. Ott egyébként a  Turek – Posipal, Liebrich, Kohlmeyer – Eckel, Mai – Rahn, Morlock, Ottmar Walter, Fritz Walter, Schäfer összeállítású csapat vonult pályára Bernben az Aranycsapat ellen – össze lehet hasonlítani a csoportmeccs tizenegyével…

Egyébként a nyugatnémetek mindent megtettek azért, hogy Puskás játsszon. Feleki László, a Népsport akkori főszerkesztője Spiezben, a Nationalelf táborában járt, amikor már biztossá vált, hogy ez a két csapat játszik a világbajnoki elsőségért, és beszélt Sepp Herbergerrel, aki azonnal Puskás állapota felől érdeklődött. Elmondta a magyar újságírónak, hogy „a nyugatnémet csapat felajánlotta a magyar vezetőknek, hogy készek egy újfajta készülékkel kezelni Puskás sérülését”. Feleki be is mutatta a csodamasinát: 

Ez a készülék nem más. mint egy víz alatti gyúrókészülék, amelyet mindjárt meg is tekintettünk. Az egyik fürdőszobában hatalmas készülék állt, belőle két cső nyúlt bele a fürdőkádba, amelyben fenyőoldatos víz illatozott. Ha megindítják a készüléket, az egyik cső beszívja a vizet, amely aztán a másik csőből 6-7 atmoszféra nyomással jön ki. Egy játékos éppen benn feküdt a kádban és a víz alatt kapta ezt az erős nyomású vízsugarat. A játékosnak nincs semmi baja, fáradtság ellen kapta a masszást. Csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy a játékos Liebrich volt.

Egy másik akkori fontos orgánumban, a Szabad Népben Vető József hasonlóról számolt be, idézve Josep Posipalt, aki elmondta, felajánlották a csodamasinát a magyar balösszekötő kezelésére. Posipal ezt mondta: „Szeretnénk, ha Puskás is kipróbálná, a csapat vezetőségének megbízásából éppen ma hívtam meg őt mindennapos kezelésre. Mindnyájunkat nagyon bántott, hogy Puskás az első magyar–nyugatnémet mérkőzésen megsérült, s örülnénk, ha mielőbb rendbe jönne, játszana ellenünk. A játékosok értekezletén ma arról beszélgettünk, hogy ismét összekerültünk Magyarországgal. A nyugatnémet csapat valamennyi tagja azt akarja, hogy a vasárnapi döntő a legsportszerűbb, példamutató mérkőzés legyen.”

Puskás: Nyugodjék békében!

Mint tudjuk, Puskás Ferenc ott volt a döntőben, ahol a magyar válogatott 2:0-s vezetésről 3:2-re kikapott. Puskás Ferenc két gólt lőtt, az elsőt megadták, a másodikat les miatt nem – gyanús, hogy jogtalanul. Ennek ellenére könyvtárnyi irodalma van annak a témának, hogy az ő csapatba állítása volt a vereség fő oka. Egyesek esküdtek rá, hogy egészséges volt, de a többség szerint csupán harminc százalékát tudta adni az igazi tudásának, ráadásul a szerepeltetése a csapategységre sem volt jó hatással. Hogy mi az igazság, már nem tudjuk meg, de nem is igazán fontos, a tényeken semmi sem változtat, mint ahogy Werner Liebrichről sem derül már ki, hogy szándékosan akarta-e lerúgni a pályáról az Aranycsapat kapitányát, a kor és a futballtörténelem egyik legjobb futballistáját. Öcsi bácsi is a kilencvenes évek közepén így tett pontot a történet végére:

– Vezettem a labdát, Liebrichet megelőzve. Fedeztem a testemmel, hogy ne tudjon hozzáférni. Szerintem nem érhette el a labdát, mégis belém rúgott. Rettenetesen fájt, azt hittem, eltört a lábam. De hogy szándékos volt-e, vagy sem, azt nem tudom. Talán mindegy is. Szegény Liebrich meghalt. Hagyjuk békében nyugodni!