– Nem lepett meg a Fradi, az ellenfelünk igazolta, miért szerepel huzamosabb ideje az európai porondon – mondta Miroszlav Tanjga.
Igen, ez is igaz, a rutin sokat számít.
A rossz beidegződések viszont mintha múlnának. Ez is az újvidéki meccs tanulsága. Egyik barátom sajnálta, hogy nem ér rá, nem tud velünk tartani, de az sem hallgatta el, kicsit félt minket az újvidéki túrától. Nem is magától a meccstől, hanem azt követően, az éjszakában bármi megtörténhet, ha a szerbek – különösen Fradi-győzelem és öt konyak után… – triumfáló magyarokkal találkoznak. Nos, nemcsak a csütörtök este, hanem az elmúlt esztendők több élménye alapján azt mondhatjuk, akár ki is jelenthetjük, ezek az idők szerencsére már elmúltak.
Kétségtelen, a Fradi-tábor akárhányszor rázendített a „Ria-ria-Hungária” rigmusra, arra fütty volt a válasz, de a szerb ellenérzés ebben ki is merült.
Alapvetően már a vendéget, sőt a jó szomszédot látják bennünk a szerbek, megvan a maguk gondja, s pontosan tudják, Európa felé rajtunk, magyarokon keresztül vezet az út. A közös közép-európai reflexek pedig szerencsére végre erősebbek, mint az ugyancsak a múltban gyökerező ellenérzések. Szerbia lehiggadt, és az itteni látogatás egyben időutazás egy kevésbé elidegenedett világba.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!