– Ha azt mondom, 1990. október 19., Videoton, beugrik, mi történt akkor?
– Azon a meccsen szereztem négy gólt és kaptam a tízes osztályzatot. Még arra is emlékszem, hogy a Nemzeti Sport újságírójaként éppen ön adta ezt a tízest.
– Én pedig arra emlékszem, hogy a meccs után várt az öltözőfolyosón, hogy első kézből tudja meg, hányast kapott. Ennyire érdekelték az osztályzatok?
– Minden focista nézte másnap, elvégre akkor csak a sportlapból értesülhettek azok, akik nem voltak kint a meccsen, hogy részletesen mi történt ott, ki hogyan játszott.
– Tudom azt is, bántotta, hogy a címlapon is csak három és fél gólt írtunk.
– Bosszantott, mert az MLSZ és az MTI is nekem adta a negyedik gólt, csak a Sport írta öngólnak, mert beleért egy védő a labdába. Ám végül is az elismerést megkaptam, és a győzelem volt a legfontosabb.
– Nem ritkaság, de igaz, hogy az egész családja nagy fradista volt?
– Az egész rokonság. Édesapám az NB III-ban játszott, sérülés miatt korán abba kellett hagynia, és mondogatta, hogy majd a fiának sikerül az, ami neki nem: focista lesz a Fradiban. Nekem ilyen céljaim nem voltak, egész egyszerűen imádtam játszani, és Pilisszántón reggeltől estig rúgtuk a labdát. Tizenhat éves voltam, amikor egy meccs előtt begördült a faluba egy fehér Mercedes, hatalmas feltűnést keltve. Kiderült, hogy Vincze Géza, a Fradi utánpótlás-vezetője jött el. Nyolc-egyre nyertünk, mind a nyolc gólt én rúgtam.
– Az életrajza szerint akkor az Építők játékosa volt.
– Ott a serdülőben játszottam vasárnap délelőttönként, délután pedig hamis igazolással a Pilisszántóban a megyei felnőtt bajnokságban. Vincze Géza közölte, holnaptól mehetek a Fradiba. Nem volt könnyű naponta bejárni a Népligetbe és vissza, ráadásul senkivel sem tudtam megbeszélni a dolgaimat. A szüleim elváltak, a nagyszüleim neveltek, ők pedig kicsit sem konyítottak a futballhoz. Hamar az ifi egyben találtam magamat, majd amikor nyolcvannégyben Vincze Géza lett a felnőttek vezetőedzője, felvitt a felnőttkeretbe. Azt sem tudtam, hogyan köszönjek például egy olyan istennek, mint Ebedli Zoltán.