Marco Rossi titka: hétköznap demokrácia, hétvégén diktatúra

A magyar válogatott Európa-bajnokságon mutatott teljesítménye minden képzeletet felülmúlt. Azzal a két labdarúgóval kerestük a csodatevő szövetségi kapitány, Marco Rossi titkát, akik a legtöbb meccsen játszottak nála az edzői pályafutása alatt. Hidi Patrik és Baráth Botond elbeszéléséből egy kemény, de igazságos vezető képe rajzolódik ki, aki a futballban hétköznap a demokrácia, hétvégén a diktatúra híve.

Budapest, 2021. június 15. Marco Rossi magyar szövetségi kapitány (k) a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának elsõ fordulójában játszott Magyarország - Portugália mérkõzésen a Puskás Arénában 2021. június 15-én. MTI/EPA/Illyés Tibor Fotó: Illyés Tibor

Legtöbbször az olasz úriembert látjuk Rossiban, aki nem fél kimutatni az érzéseit. Aki sokszor meghatóan beszél arról, mennyire kötődik a magyarokhoz, és még el is hisszük neki, hogy ez nem reklámszöveg csupán. S neki azt sem kell hangsúlyoznia, hogy „szerethető válogatottat” épít, mert amit mond és ahogy csinálja, azt nem nehéz szeretni.

A szeretetteljes olasz, akinek mindenkihez van egy jó szava Fotó: MTI/Kovács Tamás

De közben ott van a temperamentumos Marco Rossi, aki a meccs hevében olyan szúrós szemmel tud nézni, hogy arra Jürgen Klopp is elismerően csettinthetne. Aki olykor arra irányuló kérdés nélkül is vívja a harcát, üzenget „idióta kommentelőknek”, „idióta kritikusoknak” vagy a „tettek helyett csak szövegelő” játékosoknak. Mindez nem ellentmondás, beleillik a róla alkotott képbe.

– Tud nagyon barátságos és külső szemmel nézve talán félelmetes is lenni, mindkettő jellemző rá – árulta el Hidi Patrik. – A pályán kívül hihetetlenül kedves, megértő, a pályán viszont ha nem azt látja, amit szeretne, el tud borulni. De ez a szenvedélyéből, a maximalizmusából fakad.

A csapat sikere élteti, és addig nem nyugszik, amíg a társaság nem lesz olyan maximalista, mint ő maga.

– Az elején nem volt felhőtlen a viszonyunk – ezt már Baráth Botond mesélte. – Én fiatal voltam, ő viszont a tapasztaltabb játékosokban bízott. Azt is felvetette, hogy esetleg keressek magamnak új csapatot, mert nem tudja, mennyi lehetőséget kapok majd, de én bizonyítani akartam.

Egy sérülés miatt küldte pályára Rossi Baráthot, aki megoldotta a feladatot, és ezzel minden megváltozott. A védő elmondása szerint az olaszra nem jellemző, hogy pátyolgatná a játékosokat.

A pályán nem tűri az ellentmondást Fotó: MTI/EPA/Illyés Tibor

– Úgy volt vele, felnőtt emberek vagyunk, meg kell oldanunk, hogy mindig a száz százalékot adjuk – magyarázta Baráth. – De ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozik az emberekkel. Engem például elküldött pszichológushoz, hogy segítsen kinőni a bohém időszakomat, ami miatt az első NB I-es idényemben két piros lapot kaptam.

A válogatottnál is dolgozik pszichológusokkal, fontos neki, hogy mentálisan is rendben legyen mindenki.

A pragmatikus hozzáállás és a fegyelmezettség magától értetődő Rossinak. Amikor ellátogattunk a szülőfalujába, Druentóba az édesanyjához, az öccse, Massimo mesélte el, hogy Marco szigorú egyházi iskolába járt, ahol papok tanították. Mindennap hajnali négykor kelt, mert a futball mellett orvosnak készült. El is kezdte az egyetemet, de a profi labdarúgás miatt félbehagyta.

Az apjuk, Vittorio a torinói gumigyárban dolgozott, és keményen fogta őket. – Túl sokat robotolt – mesélte Marco Rossi az apjáról. – Sokszor úgy feküdtünk le, hogy még nem ért haza a munkából, és reggel úgy ébredtünk, hogy már elment dolgozni. Kemény ember volt, aki gondoskodott rólunk.

Volt kitől eltanulnia, mivel tartozik egy férfi a családjának. Márpedig Hidi Patrik szerint a Honvédnál azt érezték Rossin, mintha a családjának tekintette volna a csapatát.

S ez alighanem a válogatottal is így van.