A legtöbben nem tudják, de ha a horizonton húzódó hegylánc irányába tekintünk, amely képeslapokra illő háttérképet fest a Juventus stadionjának, akkor Marco Rossi szülőfaluja felé fordítjuk a fejünket. Múlt héten a Juventus–Ferencváros Bajnokok Ligája-mérkőzés miatt érkeztünk a torinói sztárcsapat otthonához, ahonnan mindössze hét kilométerre fekszik a Via Dante Alighieri, egy kis kanyargós, emelkedős utca, amelynek a végébe épített házban nőtt fel labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya.

Druentóban járunk, Torino mellett, egy négyezer-ötszáz lelket számláló községben az Alpok lábánál, és a velünk szemben álló, fehérre vakolt, kertes ház kapucsengőjén az olvasható, hogy Rossi–Bosso. Ebben a pillanatban még nem sejtjük, hogy a két név nemcsak a Magyarországon második hazára lelt edző családfájának apai és anyai ágát, azon belül két nagypapa történetét, hanem az ifjú Marco két lehetséges sorsát is magában foglalja, amelyek közül csak az egyik válhatott valóra.
A futballszeretet Gino papa ajándéka volt
Becsöngetni nem akarunk, hiszen manapság is a házban él Rossi hetvenhét esztendős édesanyja, Gianna, akit a járvány miatt leginkább sújtott olasz tartományban, a vörös zónába sorolt Piemontban nem szeretnénk veszélynek kitenni. Ezért inkább balra fordulunk, átmegyünk a keresztutcán, a Via Ugo Foscolón, és máris megérkezünk egy kis füves pályára. Itt, a gyerekkori otthontól néhány méterre kezdett futballozni a magyar válogatott edzője.
– Egy nagy mezőre építették a pályát – árulja el telefonon Marco Rossi, akit egy budapesti csapatmegbeszélés után érünk el. – Nyaranta reggel találkoztunk a barátaimmal, és addig játszottunk, míg lement a nap, csak enni szaladtunk haza.
Nem sokat változott a hely a több mint harmincöt év alatt, amióta elköltöztem Druentóból.
Most elhagyatott a pálya, néhány pitypang is megmenekült rajta. Nem rúgja le senki az őszes koronájukat, mert a járvány miatt rendőrségi szalaggal lezárták a területet. Ennek ellenére könnyű elképzelni, ahogy a göröngyös talajon, amelyen néhol a fű is kikopott, pattog a labda. Az egyik kapu mögötti tájon az Alpok hegyei magasodnak, a másik mögé tekintve pedig rálátni Torinóra a völgy aljában, és a távolban a Juventus stadionjának égbe nyúló, háromszög alakú oszlopai is kivehetők.