Marco Rossi titka: hétköznap demokrácia, hétvégén diktatúra

Huszonnégy csapattal indult az Európa-bajnokság, és ezek közül Marco Rossi magyar válogatottja volt a harmadik legszerényebb képességű együttes a Transfermarkt keretértékei alapján. Csoportellenfeleink egytől egyig az öt, papíron a legjobb minőséget képviselő csapatok közül kerültek ki. A portugál, a francia és a német válogatottban is van olyan labdarúgó, aki egymaga többet vagy csaknem annyit ér, mint a teljes magyar keret 74,5 millió eurója.

Mégis képes volt az Eb csoportban lejátszott 270 perc (plusz a hosszabbítások) nagy részében eltüntetni ezt a hatalmas különbséget a magyar csapat, amely két pontot szerezve az utolsó pillanatig harcban volt a továbbjutásért. Marco Rossi egyszer azt nyilatkozta, „nem az edző a fontos, hanem a játékos”. Ennek a magyar válogatottnak viszont a legfőbb karaktere – főleg a sérült Szoboszlai Dominik nélkül – az edző: Marco Rossi.

Marco Rossi szerint a játékosaié a főszerep, szerintünk az övé Fotó: Mirkó István

– Hétköznap demokrácia, hétvégén diktatúra – foglalta össze lapunknak Rossi ars poeticáját Baráth Botond, aki a Honvédban és 2019 végéig a magyar válogatottban összesen 126 meccsen játszott az olasz edzőnél. – Egyenes embernek ismertem meg, mindenkihez van egy jó szava. Ugyanakkor vannak nézetei, amelyekből nem enged. Ha olyan játékosokkal veheti körbe magát, akik felsorakoznak mögé, sokra viheti az egész csapat.

Ez történt a Honvédnál, amikor 2017-ben nagy meglepetésre bajnoki címet nyert a kispestiekkel. Akkor fejlesztette tökélyre a három belső védős rendszert, két felfutó-visszazáró szélsővel, három belső középpályással, elöl pedig egy erőcsatárral és egy dinamikusabb támadóval. Tavaly szeptember óta ugyanezt a taktikát alkalmazza a válogatottnál is, amelynek az élén így lett igazán sikeres.

– Tipikus olasz edző, már a legelején belement a taktikába – fogalmazott lapunknak Hidi Patrik, a Honvéd csapatkapitánya, a labdarúgó, akit a legtöbbször (138-szor) küldött pályára Rossi az edzői karrierje alatt. – Könnyű volt az elképzeléseit végrehajtani, mert senkitől sem azt várja el, hogy végigcselezze a pályát, hanem csak azt, hogy a saját részfeladatát megoldja. Ezt pedig annyira begyakoroltatta, hogy már a csatár is pontosan tudta, mi a jobbhátvéd dolga. Ezért lehetett a Honvédnál és most a válogatottnál is ennyire sikeres.

Legtöbbször az olasz úriembert látjuk Rossiban, aki nem fél kimutatni az érzéseit. Aki sokszor meghatóan beszél arról, mennyire kötődik a magyarokhoz, és még el is hisszük neki, hogy ez nem reklámszöveg csupán. S neki azt sem kell hangsúlyoznia, hogy „szerethető válogatottat” épít, mert amit mond és ahogy csinálja, azt nem nehéz szeretni.

A szeretetteljes olasz, akinek mindenkihez van egy jó szava Fotó: MTI/Kovács Tamás

De közben ott van a temperamentumos Marco Rossi, aki a meccs hevében olyan szúrós szemmel tud nézni, hogy arra Jürgen Klopp is elismerően csettinthetne. Aki olykor arra irányuló kérdés nélkül is vívja a harcát, üzenget „idióta kommentelőknek”, „idióta kritikusoknak” vagy a „tettek helyett csak szövegelő” játékosoknak. Mindez nem ellentmondás, beleillik a róla alkotott képbe.

– Tud nagyon barátságos és külső szemmel nézve talán félelmetes is lenni, mindkettő jellemző rá – árulta el Hidi Patrik. – A pályán kívül hihetetlenül kedves, megértő, a pályán viszont ha nem azt látja, amit szeretne, el tud borulni. De ez a szenvedélyéből, a maximalizmusából fakad.

A csapat sikere élteti, és addig nem nyugszik, amíg a társaság nem lesz olyan maximalista, mint ő maga.

– Az elején nem volt felhőtlen a viszonyunk – ezt már Baráth Botond mesélte. – Én fiatal voltam, ő viszont a tapasztaltabb játékosokban bízott. Azt is felvetette, hogy esetleg keressek magamnak új csapatot, mert nem tudja, mennyi lehetőséget kapok majd, de én bizonyítani akartam.

Egy sérülés miatt küldte pályára Rossi Baráthot, aki megoldotta a feladatot, és ezzel minden megváltozott. A védő elmondása szerint az olaszra nem jellemző, hogy pátyolgatná a játékosokat.

A pályán nem tűri az ellentmondást Fotó: MTI/EPA/Illyés Tibor

– Úgy volt vele, felnőtt emberek vagyunk, meg kell oldanunk, hogy mindig a száz százalékot adjuk – magyarázta Baráth. – De ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozik az emberekkel. Engem például elküldött pszichológushoz, hogy segítsen kinőni a bohém időszakomat, ami miatt az első NB I-es idényemben két piros lapot kaptam.

A válogatottnál is dolgozik pszichológusokkal, fontos neki, hogy mentálisan is rendben legyen mindenki.

A pragmatikus hozzáállás és a fegyelmezettség magától értetődő Rossinak. Amikor ellátogattunk a szülőfalujába, Druentóba az édesanyjához, az öccse, Massimo mesélte el, hogy Marco szigorú egyházi iskolába járt, ahol papok tanították. Mindennap hajnali négykor kelt, mert a futball mellett orvosnak készült. El is kezdte az egyetemet, de a profi labdarúgás miatt félbehagyta.

Az apjuk, Vittorio a torinói gumigyárban dolgozott, és keményen fogta őket. – Túl sokat robotolt – mesélte Marco Rossi az apjáról. – Sokszor úgy feküdtünk le, hogy még nem ért haza a munkából, és reggel úgy ébredtünk, hogy már elment dolgozni. Kemény ember volt, aki gondoskodott rólunk.

Volt kitől eltanulnia, mivel tartozik egy férfi a családjának. Márpedig Hidi Patrik szerint a Honvédnál azt érezték Rossin, mintha a családjának tekintette volna a csapatát.

S ez alighanem a válogatottal is így van.