Varga Zoltán kedvencéből két hét alatt kegyvesztett lett

A korán érő pápai tehetség tizenöt és fél évesen Veszprém érintésével került a fővárosba, húsz labdát és egy hírverő meccs jegybevételét adta érte a Ferencváros. Limperger Zsolt rengeteget köszönhet Dalnoki Jenőnek, és a mai napig nem tudja, miért került a körön kívülre Varga Zoltánnál. A Fradi védője kétszer is játszhatott a vb-bronzérmes olasz válogatott ellen: szerinte a Viallival és Mancinivel felálló Azzurra erősebb volt, mint a Baggio, Schillaci ékpárral támadó csapat.

Limperger Zsolt Érden találta meg a számítását Fotó: Mirkó István

– Nagyon el van kenődve a Chelsea–Real meccs óta?

– Azt hittem, másképp állunk fel a Chelsea ellen. Nacho lesz a jobb bekk, Ramos középen, mellette Militao, a bal szélen Mendy. Nem gondoltam, hogy háromvédős rendszerben játszunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Már az elején láttam, hogy nem tudunk nyerni.

– Korábbi csapattársa, Dukon Béla szívta a vérét?

– Remélem, most megúszom a zrikát, de előbb-utóbb úgyis megcsörren a telefonom. Ő Barcelona-drukker, én Real-szurkoló vagyok.

– Miért éppen a Real?

– Amikor 1991-ben huszonhárom évesen kikerültem Spanyolországba, nem húztam egyik nagy csapathoz sem. Ha idegenben játszottunk ellenük, mindig egy nappal korábban mentünk a helyszínre. Néha besétáltunk a városba, megittunk egy kávét, próbáltunk beszédbe elegyedni az emberekkel. Engem sokkal jobban megragadott a madridi közeg, mint a barcelonai. A katalánok nem véletlenül mondják, hogy ők külön kasztot képviselnek, önálló kultúrájuk van, nekem ez nem jött be. Három-négy év múlva „realos” lettem.

– Fel tud idézni olyan meccset a nagyok ellen, ami mély nyomot hagyott önben?

– Nagyon sok neves, jó futballista ellen játszottam. Sokáig tudnám sorolni a neveket. De volt valaki, aki nem a Barcelonában vagy a Real Madridban játszott, hanem a Sevillában: Diego Maradona. Én fogtam őt a meccsen. Bár ez így nem igaz, csak próbáltam. Lehetetlen volt semlegesíteni. Ő volt a number one. A Realból Hierro, Butragueno, Zamorano, Sanchís, Laudrup… A Barcelonában is micsoda nevek: Koeman, Romário…

– Első spanyol csapatával, a Burgosszal kiverték a Király-kupából a Real Madridot.

– Szép élmény volt, de szívesen emlékszem a Barcelona elleni hazai 2-2-re is, azon a meccsen állították ki Sztojcs­kovot, mert azt mondta a bírónak, hogy részeg, ne vezessen meccset. Ebből nagy balhé lett.

A Barcelona elleni meccs összefoglalója:

– Korán érő típus, tizenhat és fél évesen mutatkozott be az NB I-ben a Ferencváros felnőttcsapatában. Ha Spanyolországban születik, akkor a válogatottságig vitte volna?

– Lövésem sincs. Mindig az a lényeg, hogy akkor kell kihozni magadból a maximumot, amikor lehetőség van rá. Ezt mondogatom a játékosaimnak is Érden.

– NB III-as amatőr csapattal dolgozik. Nehéz az elvárásait a csapat tudásához igazítania?

– Másképp viszonyulnék a játékosokhoz, ha első vagy másodosztályú csapatot vezetnék. Tudom, hogy van olyan labdarúgó, aki reggel hatkor kell, ötig dolgozik, és utána megérkezik a fél hatkor kezdődő edzésre. Tőle nem lehet olyat kérni, mint egy profitól.

– Ha lenne ajánlata, váltana?

– A-licencem van, tudnék dolgozni az NB II-ben. Kerestek már több helyről, de olyan ajánlat még nem volt, ami felcsigázott volna.

Érden otthonra lelt
Fotó: Mirkó István

– Kötődik Érdhez?

– 1998-ban jöttem el a Fraditól, „levezetni” érkeztem az akkor a mai másodosztálynak megfelelő NB I B-s csapathoz. Itt voltam egy évig, illetve még annyit sem, mert megsérültem. 2013-ban kineveztek utánpótlásedzőnek, majd két hónapra vállaltam a beugró szerepet a felnőttcsapatnál. A két hónapból mára nyolc év lett. Itt ragadtam, jól érzem magam, minden rendben, van egy nagyszerű elnökünk, Novák Ferenc.

– Ha már szóba jött az érdi elnök, Kubatov Gábor vissza tudja csalogatni? Dolgozik egyszer majd a Ferencvárosban?

– A Jóisten tudja. A felnőttcsapattal szinte kizárt. Más pozícióra pedig nem lehet azt mondani, hogy soha.

– Visszatérve a munkára: Spanyolország nem opció?

– A feleségem szeretné, hogy az legyen. Még a lehetőség is meglenne Burgosban, az egyik korábbi csapattársam vezetőként dolgozik a klubnál. Nyilván nem a felnőttekhez hívnának, hanem az utánpótláscsapatokhoz. Nehéz döntés lenne mindent itt hagyni.

– Nem ez lenne az első nagyobb ugrás a karrierjében. Pápáról Veszprém érintésével került a fővárosba tizenöt évesen. Mikor szúrta ki a Ferencváros?

– A megyei válogatottak tornáján. Pápáról bekerültem a Veszprém megyei válogatottba, megnyertük a nyugat-magyarországi tornát, és a budapestiekkel játszottuk az országos döntőt. Azon a meccsen figyeltek fel rám. A Ferencváros vezetői megkeresték a szüleimet, de apámék nem engedtek el. Szerintük ez túl nagy ugrás lett volna. Közben az NB II-es Veszprém is hívott. Azzal nem volt gond otthon. Fél évet játszottam Veszprémben, majd télen elvitt a Fradi. Hozzátartozik a történethez, hogy a Ferencváros később játszott egy hírverő meccset a Veszprémmel, és a mérkőzés jegybevételét, valamint húsz labdát adott értem.

– Korábban azt nyilatkozta, hogy a fradista edzői közül Dalnoki Jenőt emelné ki. Miért éppen őt?

– Ő volt az első felnőtt edzőm, és amikor Strausz László megsérült, ő vitt hátra „beállósba”, Pinyő (Pintér Attila – a szerk.) mellé. Azon a poszton lettem NB I-es, majd válogatott játékos. Jenő bácsi ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a fiatalokkal. Ha még élne, és megkapna egy NB II-es csapatot, szerintem nem járnának edzésre a fiatalok. Jenő bácsi stílusa akkor elment, de ma már nem működne.

– Volt olyan edzője is, akivel hirtelen és látványosan rosszra fordult a kapcsolata. Varga Zoltán azt mondta 1996-ban az Olympiakosz elleni UEFA-kupameccs után, hogy tizenegy Limpergerrel bármelyik csapat ellen szívesen megy csatába. Aztán mellőzte. Mikor romlott meg a kapcsolat?

– Emlékszem erre a nyilatkozatra. Máig homályos az a történet, én nem adtam rá okot, hogy lemondjon rólam. Zoltán egyik nap kitalálta, hogy tizenegy Limpergerrel milyen jó lenne a Fradi, két hét múlva már el akart zavarni. Valakik rosszakat súgtak neki.

– Három kapitány, Bicskei Bertalan, Jenei Imre és Mészöly Kálmán is hívta a válogatottba. Játszhatott a vb-bronzérmes olaszok, Baggio és Schillaci ellen a Népstadionban, és pályán volt a szörnyű emlékű Izland elleni hazai 1-2-es mérkőzésen is.

– Emlékszem Disztl László fejesgóljára.

De a kinti meccs jobban rémlik. A két Sampdoria-csatár, Vialli és Mancini játszott ellenünk, kikaptunk 3-1-re. A salernói olasz válogatott sokkal erősebb csapat volt, mint a budapesti.

Izland… Én is hatalmasat csalódtam. Szervezett, nehezen feltörhető ellenfél volt, csak szenvedtünk.

– Volt B terve? Ha nem jön be a foci, mihez kezd?

– Autószerelő lettem volna, vagy továbbtanulok. Az unokabátyám szerszámkészítő volt, még az volt benne a pakliban, hogy elvégzek egy ilyen iskolát, aztán elmegyek mellé inasnak. De viszonylag hamar kiderült, hogy nem ez lesz az én utam.

– Azt mesélik, hogy legendás kutyarajongó, és beszippantotta a Netflixen egy spanyol sorozat. Erről mit tudhatunk?

– Mindkettő igaz. Ma már csak egy beagle kutyánk van, nem fiatal, nagyon kell rá figyelni. A fiatalabb nemrég távozott közülünk, súlyos szívbeteg volt szegény. A Netflixen futó, Ártatlanok című spanyol sorozatot bátran ajánlom mindenkinek. Én szerencsés helyzetben vagyok: nem kell használnom a feliratozást.