Megváltó jazz – Gáspár Károly portréja

Gáspár Károly a hazai dzsesszélet egyik meghatározó szereplője. Zongoristaként rádióműsort is vezet és szakmai kritikus. Ezek kiemelkedő szerepek, de ezúttal nemcsak a zenei pályájáról vallott, hanem a hitről és a próbatételekről is, például arról, amikor hónapokig úgy járt be egy hatemeletes szállodaépületbe zongorázni, hogy nem volt vendég, csak ő, egy recepciós meg egy pincér – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Az biztos, hogy errefelé senki nem fog velünk szembejönni leopárdmintás kabátban… Fotó: Németh András Péter Forrás: SZABADFOLD.HU

Mindig kedves, udvarias és mosolygós, elegáns, valódi úriember – mondják Gáspár Károly dzsesszzongoristáról. És valóban, aki ismeri, annak az az érzése, hogy veleszületett tulajdonság a kiegyensúlyozottság, az élet pozitív szemlélete. A róla elnevezett, sikert sikerre halmozó trió vezetőjeként fontosnak tartja, hogy a dalaiban mindig legyen pozitív kicsengés, életigenlés, a szépség és a harmónia pedig természetes, ha az ember zenésznek áll, hiszen a művésznek mégiscsak az a feladata, hogy a szépet közvetítse az embereknek.

Gáspár Károly szerint mindenkinek a saját eszközeivel kell örömet szereznie a közönségének.

Van, aki a rockzenében, van, aki a technóban talál örömforrást, kikapcsolódást, szépséget, amelyre vágyik, és szerencsére akadnak olyanok is, akiket a dzsessz gyönyörködtet. A muzsikus úgy látja, ők nincsenek is kevesen Magyarországon.

A hely, ahol Gáspár Károly született és él, sok tehetséges cigányzenészt adott az országnak
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

Ahhoz képest, hogy úgymond „kis ország” vagyunk, meglepően sok dzsesszkedvelő él itt.

Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a műfaj világszerte rétegzene. Ez pedig azért van így, mert igazi befogadásához talán kell valamilyen szintű zenei ismeret is, ami időt igényel. Ettől függetlenül Magyarországon lakosságarányosan többen kedvelik a dzsesszt, mint más, nagyobb országokban.

– A járvány előtt, ha körbenéztem a koncertjeinken, a közönség soraiban mindenféle korosztályt láttam a fiatalabbaktól az idősebbekig, és ez pozitív fejlemény

– mondja a zongorista. – A koncerthelyszínek terén azonban már nem ilyen rózsás a helyzet, hiszen Budapesten sincs túl sok dzsesszklub, vidéken pedig elvétve találni – teszi hozzá.

– Generációkra visszavezetve több zenész volt a családunkban. Édesapámnak ráadásul ugyanaz a hangszere, mint nekem. Úgy hívják azt a műfajt, szerintem hivatást, amit ő képvisel, hogy bárzongorista. Itthon és külföldön is sokat játszott hotelekben, elegáns éttermekben, tengerjáró hajókon. Az inspiráció elsősorban és közvetlenül tőle származik, de a tágabb családi körben is sok muzsikus van.

Mindent a szüleinek köszönhet, s mivel kitűnő emberek, velük él manapság is
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

Mindkét nagypapám cigányprímás volt, és számos rokonom zenélt cigányzenekarokban, például cimbalmos, bőgős, brácsás is van közöttük.

Akkoriban az volt a jellemző a magyar roma zenészekre, hogy úgynevezett kávéházi cigányzenét játszanak. Édesapám az első, aki nem ezt a muzsikát választotta, hanem tánczenész lett – idézi fel a családi hagyományokat.

Gáspár Károly gyerekként természetesen sokat hallgatta az édesapja játékát otthon és az aktuális fellépéseken is.

Amikor idősebb lett, édesanyjával időnként meglátogatták a bárzongorista családfőt azokon a vendégváró helyeken, ahol szórakoztatta a közönséget.

– Már akkor elképedve figyeltem, hogy milyen hatással tud lenni az emberekre a muzsika – emlékezik.

Később ő is belekóstolt a bárzongorista életbe, 17-18 éves korától kezdve szintén játszott éttermekben, szállodákban és tengerjárón is. Ezzel párhuzamosan azonban megmaradt a nagy szerelem az életében, a dzsessz.

Az biztos, hogy errefelé senki nem fog velünk szembejönni leopárdmintás kabátban…
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

– Mindig az járt a fejemben, hogy igazából a dzsesszklubokban van a helyem meg a fesztiválok színpadain

– mondja a kezdetekről.

Ez annak is köszönhető, hogy a vendéglátós időszakban nemigen került méltatlan helyzetekbe, inkább jó emlékei vannak ezekről az évekről. A vendégektől dicséretet és biztatást kapott.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.