Olvasom, hogy egy amerikai tanulmány rendszeres hintaszékhasználatot javasol a különféle idegi alapú nyavalyákra, szellemi eltévelyedésekre. Beül a problémás ember a jó öreg családi hintaszékbe, és egyszerűen kiringatja magából a benne lappangó elmebetegséget, kisebbségi komplexust, választási vereséget stb. A tudósok szerint arról van szó, hogy a kitartóan végzett, ritmikus mozgás bizonyos, eddig pontosabban meg nem határozott nyugtató anyagokat termel a szervezetben, s így a hintaszékelőből mintegy kiring a szorongás. A kúra végén a páciens előbb bizonytalanul vigyorogni, majd öblösen hahotázni kezd, mintha Chaplin-filmeket nézne a húszas évekből. (Ha hintaszék nincs, szelídebb hintaló is megteszi.)
Az egész onnan jutott eszembe, hogy a válságos állapotban lévő hazai ellenzék minap bejelentette: alternatív parlament fölállításával, tizenkét ponttal, transzparensekkel és élőlánccal készül a közelgő március tizenötödikei nemzeti ünnepre. A lapunk birtokába jutott dokumentumból úgy tudjuk, a műsort frappáns elemekkel színesítik. (Gondolom, Bangóné lesz a látványtervező.) A Szabad sajtó útjára szervezett színpadi programok után a résztvevők az Erzsébet hídtól a Kossuth térig (ha sokan lesznek, a Jászai Mari térig) élőláncot alkotnak. Eközben a dacos ellenzéki politikusok végighaladnának a hívek sorfala mentén, lejattolva mindenkivel, miközben az élőlánc tagjai krétával körberajzolják a talpukat.
Szerintem a hintaszékkúra hatásosabb lenne.
Hogyan is mondta évértékelő beszédében a miniszterelnök? „Már csak egy kis jókedv és némi humor hiányzik, de arról majd a magyar ellenzék gondoskodik.”
