A budapesti Városligetet szegélyező egykori Aréna, ma Dózsa György úton a millennium óta szinte minden politikai kurzus letette a maga építészeti névjegyét. Külön történet valamennyi.
Az 1896-ra tervezett (ám csak 1906-ban átadott) ezredévi emlékmű nyitotta a sort Gábriel arkangyal szobrával a közepén. Horthy Miklós országlása alatt épült a Regnum Marianum templom. Ugyanitt két évtizeddel később Rákosi Mátyás sajátos módon tette le névjegyét – felrobbantatta a templomot, hogy annak helyén álljon majd a nagy Sztálin szobra, alatta a dísztribünnel. Kádár sem akart lemaradni a szoborállításban, ő a diktátor 1956-ban ledöntött emlékművének helyére álmodta meg a tanácskommün őrjöngő vöröskatonáját. (A lerombolt Regnum Marianumra ma egy csupasz kereszt emlékeztet, immár a második – a rendszerváltás után állított elsőt 2000-ben haragos ifjúkommunisták lefűrészelték.) A Demszky-korszaknak is van itt rekvizituma: az Ötvenhatosok terén felállított Időkerék. Az alig 350 millió forintból készült 60 tonnás homokóra nem titkolt szerepe az volt: váljék idővel Budapest szimbólumává, mint Párizsnak az Eiffel-torony. Feladata lett volna még kiállni az idő próbáját, ám ebből csupán az állás valósult meg – átadása után négy hónappal leállt, azóta is ott álldogál… Gyurcsány Ferenc is hozzátett a Városliget arculatához. Ő állíttatta a „Vaskefe” rozsdagarnitúrát, 1956-os „emlékmű” gyanánt.
Gondolom, majd a Karácsony-kurzus emlékezetét is megőrzi valami. (Stilizált romkocsma, „füvész”-központ, Pride-találkahely, efféle…)
