Tollhegyen rovatom huszonöt éves. (Valami szép idézetet gondoltam ide kezdésképp, de semmi fennkölt nem jutott az eszembe – talán jobb is. Éppen az a szerző ünnepeltesse itt önmagát, aki egyvégtében azon munkálkodik, hogy levetkőztesse, kikacagtassa a világ dagályosságait?) A lényeg: éppen negyedszázada hörgök, morgok, csipkelődöm, néha cirógatok ezekben a pár soros kis újságjegyzetekben. (Három esztendőn át Margó néven ment a rovat, azóta – a rövid Magyar Idő-s Paca-korszakot leszámítva – Tollhegyen vagyunk.)
Dehogy bont – mószerol
Ha szavaznom kellene, ki az Országgyűlés legirritálóbb politikusa, Tordaira voksolnék.