Nyelvében él a nemzet. Ha hagyják. Ukrajnában a tavaly életbe lépett új nyelvtörvény előírja, minden ottani állampolgár köteles beszélni az ukránt, az ország hivatalos nyelvét. A kárpátaljai magyarok azt mondják, az új rendelet szerint a magánbeszélgetések és a vallási szertartások kivételével gyakorlatilag mindenhol az ukrán a kötelező.
A minap Kijevbe látogató Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter két javaslatot vitt Hanna Novoszad oktatási miniszternek. Az egyik: Ukrajna sorolja be a magyar kisebbséget is a területén élő őshonos nemzetiségek csoportjába, és akkor a diákok az érettségiig anyanyelvükön tanulhatnának minden tantárgyat. A másik pedig, hogy ne egyes tantárgyak oktatásában térjenek át az ukránra, inkább a nyelvórák számát növeljék. Tárgyalópartnere egyik javaslatot sem fogadta el. Azt magyarázta, ők csupán azokat a népeket sorolják az őshonosok közé, amelyeknek nincs saját államuk. (Tehát az ezeregyszáz éve a Kárpátalján élő magyarok nem őshonosok. Ejha!) A másik javaslattal meg az a gond, hogy jelentősen megemelné a magyar iskolákban tanulók óraszámát. Márpedig, közölte Hanna asszony, náluk szigorú szabályok rögzítik, mennyire terhelhetők a gyermekek. Ha növelnék az óraszámot, az ártana a tanulók egészségének…
Miniszterünk dolgavégezetlenül tért haza, mi pedig tovább merengünk, vajon miért jó az ottani vezetőknek ez a makacs ukránosító igyekezet. Hozott-e már a történelemben sikert az izomból csinált nyelvpolitika? Segítek: sosem – ellenben tartósan elmérgesítette a helyzetet.
Titkon remélem, hogy a humoristából lett Zelenszkij elnök egyszer csak bejelenti: az egészet csupán viccnek szánta. Sztornó.
