Miközben az 1919-es tanácskommün Bécsbe, majd Moszkvába menekült vezetői évekkel a bukásuk után is hazájuk ellen szervezkedtek (azon ország ellen, amelynek megcsonkításában az ő ámokfutásuk is komoly szerepet játszott), aközben két világháborús veterán nagyot álmodott. Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor pár évvel később elhatározta, hogy a trianoni diktátum elleni tiltakozásképp, a világ közvéleményének figyelmébe ajánlva– első magyarokként – átrepülik az Atlanti-óceánt. (Tervük megvalósításához az anyagi fedezetet elsősorban Lord Rothermere sajtómágnás, a magyarok ügyének lelkes támogatója és az Egyesült Államokban élő húsüzem-tulajdonos, Szalay Emil biztosította. Utóbbi szinte egész vagyonát – 25 ezer dollárt – ajánlotta fel a nemes célra.)
A Justice for Hungary! (Igazságot Magyarországnak!) névre keresztelt repülő 1931. július 15-én emelkedett a levegőbe egy újfundlandi repülőtérről, s bár Mátyásföld helyett Felcsút határában kényszerült leszállni 25 órával később, így is számos rekordot megdöntött. A két pilótát nemzeti hősként fogadták, a Millenniumi emlékműnél százezres tömeg ünnepelte őket, Horthy Miklós kormányzó mindkettejüket Vaskorona-renddel tüntette ki.
Érdekelte is ez a trianoni döntnököket…
A sors iróniája, hogy alig egy évre rá, 1932-ben – épp e napon, május 21-én – a világ óceánrepülőinek találkozójára utazó Endresz gépe leszállás közben lezuhant, s ő navigátorával együtt életét vesztette. Endresz Györgyről hamarosan teret, utcát is elneveztek – amit persze az érkező kommunisták azonnal átneveztek. Kaptunk helyettük Kun Béla meg Szamuely utcákat… Rákosi talán még kuncogott is: Justice for Hungary? Tessék…
