Tarol a sötétség. Stimmel

Bodó írása nem nélkülözi a magasztos kifejezéseket, drámai képeket – az ékezeteket, írásjeleket, alany-állítmány egyeztetéseket annál inkább.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Lánglelkű, szenvedélyes bejegyzéssel emlékezik az SZFE-hallgatók minap zárult szabadságharcára közösségi oldalán Bodó Viktor színész-rendező, az intézmény egykori tanára. Az érzelmekre hajazó írás nem nélkülözi a magasztos kifejezéseket, drámai képeket – az ékezeteket, írásjeleket, alany-állítmány egyeztetéseket annál inkább… (Alább már a javított idézetek olvashatók – P. Gy.)

„Egy maroknyi egyetemista leckét adott alázatból, szellemességből, összetartásból, szervezettségből, önzetlenségből, jómodorból” – tájékoztatja Bodó krónikás az olvasókat, nyilván abban bízva, akad, aki eddig semmit sem hallott a színinövendékek két és fél hónapos randalírozásáról, esetleg most érkezett a Holdról.

Az alábbi mondat megfejtésén hosszan gondolkodtam, de nem sokra mentem: „A tehetség és a szellemesség és olyan elementáris erejű összefogás és kitartás, amelyhez foghatót nemigen láthatunk az országban, ahol a szemünk láttára sorba dől be minden (…)”

Hacsak nem a folytatásban lapul a válasz: „Tarol a sötétség.” (Magam is így látom.)

Bodó dalnok mindenesetre kijelenti: ő tiszteleg az ifjú forradalmárok előtt. Mint írja, minél nagyobbat rúgtak az SZFE-be, ők annál békésebben és szelídebben reagáltak. Pedig „jöttek a rohadt nehéz hétköznapok (…), elképzelni sem lehet milyen nehéz helyzetekkel kellett küzdeni.” Hogy hol, mikor és ki rugdosta az SZFE-t, az nem derül ki a fájdalmas alkotásból. Én amennyire tudom, a kommunába szerveződött harcosok teljes komfort mellett (fűtés, hideg-meleg víz, ingyenáram, ingyenwifi stb.) küzdöttek az orbáni diktatúrával. Talán az amuri partizánokkal keveri őket a szerző.