Képernyő, mikrofon és fényképes újságcikkek nélkül el sem tudná képzelni mindennapjait Hadházy Ákos, a Momentum által fölkarolt független honatya, akinek pályafutásában rengeteg a karizmatikus elem. (A karizmatikusság nem mindig azonos a nemes jellemmel – a csökönyös ökör is karizmatikus.) Számára olyan a vaku, mint borjúnak a csecs vagy Bokros Lajosnak a megszorítás.
Pillanatnyilag két fronton is jeleskedik a lószerszámos ember.
Müller Cecíliáról például azt állítja: nemcsak azt nem tudja, hogy egy adott napon melyik kórházban hány beteget kezelnek, de azt sem, hol, hányan halnak meg. Ennek szerinte egyetlen oka van: a propaganda azt próbálja beadni, hogy persze van baj, de nálunk mennyivel jobb a helyzet, mint mondjuk Ausztriában. A tiszti főorvos asszony reagálását nem ismerjük, nem úgy Tarlós Istvánét, akibe minap szintén belekötött a nagytermészetű képviselő. (Nem mennék bele a részletekbe, a lényeg nem is abban van, inkább a viszketeg ember szereplési kényszerében.) Azt írta közösségi oldalán, hogy „az elcsalt metróbeszerzés miatt Tarlós Istvánnak nem budapesti díszpolgárság, hanem börtönbüntetés járna”. A volt főpolgármester mindenesetre úgy reagált, elvárja, hogy ezek után Hadházy valóban jelentse fel. Ha ugyanis nem teszi, elmulasztja állampolgári kötelességét, azaz bűncselekményt követ el, illetőleg beismeri, hogy rágalmazott.
Megjegyzem, a túlpörgött néptribun korábban azt is kilátásba helyezte, hogy feljelenti a borsodi időközi országgyűlési választáson indított jobbikos Bíró Lászlót gyanús cégügyei miatt (amiről állítólag ő már a voksolás előtt tudott), aztán mégsem jelentett fel senkit sem.
Nem irigylem az ápolóit.
