Nemcsak a kínai vakcinát, a keleti nyitás programját is harsányan szapulja Gyurcsány Ferenc DK-elnök, sinológus. „A magyarok több mint ezer éve nyugat felé haladnak, nem keleti irányba – tájékoztatott a minap. – A mi fiaink és lányaink a Nyugatról hozzák a mintát, arrafelé mennek szerencsét próbálni.” Majd mintegy összegzésképp felszólította a magyar miniszterelnököt, hogy fejezze be a kalandozások korát.
Az egész attól érdekes, hogy ugyanez a Gyurcsány Ferenc volt az is, aki ámokfutása idején (2004–2009) még a nevezetes nagy falra is fölmászott, hogy onnan áradozzon a távol-keleti ország nagyszerűségéről, globális szerepvállalásáról, s erősen örvendezett azon, hogy Kína hídfőállásként tekint ránk. Fogalmazhatnék úgy is, akkor még nem számított kommunista kémképző központnak sem a Fudan, sem a többi kínai egyetem. Sőt, a Corvinus egyetem akkori rektora számos ottani intézmény képviselőivel egyeztetett: erősítsék mielőbb Magyarországgal a stratégiai partneri kapcsolatokat. Láriferi pedig egyenesen kijelentette: „Szédítő dinamikusan fejlődnek a magyar–kínai kapcsolatok. Szeretnénk, hogy Kína Magyarországot tekintse logisztikai központnak, ahonnan a négyszázmilliós európai piacot megközelíti.”
Azóta sok víz lefolyt a Sárga-folyón. (Meg sok tüzes víz Láriferi torkán.)
Ma Kína ismét a nostradamusi sárga veszedelem lett, amit csak a kormányzásra alkalmatlan Orbán Viktor nem vesz észre – egyebek közt ezért kell mennie 2022-ben. Gyurcsányék szerint. De az is lehet, hogy a szokásos Gyurcsány-verzió mentén találjuk meg a magyarázatot: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”
