Kezdő slapaj koromban (még az átkosban) bölcs mestereimtől azt tanultam: az újságírói hitelesség mércéje a brit BBC. Amit ott leírnak, kimondanak, az úgy van, arra bátran be lehet venni a ciánkálit.
Azóta sok víz lefolyt a Temzén.
Ma ott tartunk, hogy az egykor mércének mondott műsorszóró óriás – a brit közszolgálati tv – a minap nem engedte leadni a magyar köztelevízióban a Szijjártó Péter külügyminiszterrel készített saját interjúját. És nem anyagi természetű okokból. Hogy a műsorban is emlegetett sajtószabadság fogalmába hogyan fér bele az interjú letiltása, azt tőlük kellene megkérdezni. (A Die Welt 2014-ben úgy ítélte meg, hogy az Orbán Viktorral készített interjú nem lett eléggé kritikus, mert a riporter nem tért ki a szokásos vádakra – diktatúra, oroszbarátság, EU-ellenesség, sajtószabadság-tiprás stb. –, ezért utólag pótkérdéseket küldött a miniszterelnöknek; attól tette függővé az interjú megjelenését, hogy a magyar miniszterelnök válaszol-e ezekre a kérdésekre. Természetesen nem válaszolt. Nehogy már…)
Aki végignézi az interneten jelenleg is elérhető Hard Talk-beszélgetést, láthatja, nem túl jól jön ki belőle a féloldalasan felkészült, ám annál inkább arrogáns és kioktató műsorvezető. A magyar ellenzék kedvenc témáiról (jogállamiság, uniós pénzek, LMBTQ, kémszoftver stb.) faggatózó rutinos Stephen Sackur erőszakos nyomulása, kérdésekbe csomagolt vádaskodásai egyszerűen lepattantak a készséges válaszokkal szolgáló magyar külügyminiszterről. A beszélgetésnek álcázott kihallgatás a tervekkel szemben a riportert izzasztotta meg. Nézni is kínos volt, ahogy erőlködött szegény Steve... Neki volt hard ez a talk.
