Tizenöt éve merengünk, mit keres még mindig a magyar politikában Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, akinek szeptember 17-én kipattant őszödi beszéde óta ő a politikai trágárság mértékegysége. A pártvezér még mindig abban a hitben él, hogy a 2006. május 26-án előadott epeömlése a magyar politikai retorika csimborasszója, Kossuth ceglédi beszédét éppúgy veri, mint gróf Apponyi Albert három nyelven előadott trianoni jajkiáltását. A kétségbeejtő ember az évek során saját attrakció­jának foglyává vált. Ha rajta múlna, monológja alighanem érettségi tétel lenne, ma is igazságbeszédnek nevezi. Szó se róla, tényleg voltak benne támadhatatlan igazságok. Például: „Ennyi tehetségünk van, gyerekek.” Vagy ez: „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”

A ma tizenöt esztendeje kiszivárgott őszödi beszéd fejezetcímmé ásta le magát a kor politikai dögkútjába, beleégett a magyar aljanyelvezetbe. (A nagyvilág alighanem általa ismerte meg a csöppnyi és vétlen Balatonőszöd nevét.) Szó se róla, a trágáriáda a maga mosdatlansága ellenére – esetleg éppen azért! – tényleg korszakos. Láriferi hívei is szellemi talppontként emlegetik, előadóját pedig a jelen Cicerójának tartják. Szegényeket az sem zavarja, hogy vezérük beszéde nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti oldal azóta rendre elsöprő győzelmet arat a választásokon. Egy kormánypárti kommentelő is ír erről: „Nagy szükségünk van az eszelős emberre. Háromszor is kétharmadot hozott, jár nekünk. Ő a Fidesz lottó ötöse. 2022-ben választások lesznek, nagyon kell a segítsége. El a kezekkel Gyurcsánytól!”

(Borítókép: MTI/Mohai Balázs)