– Az ország számos pontján be szeretnék majd mutatni a Vérbe fojtott szabadság anyagát. A közelmúlt eseményei tizenöt év távlatából már történelmi léptékűnek számítanak?
– A 2006-os őszi eseményekről szóló prezentáció nem pusztán az Astoriánál történt, gyurcsányi korszakra jellemző brutális rendőri túlkapásokról szóló dokumentumokat tartalmazza, hanem soha nem látott kép- és hanganyagokat mutat be. A jövő év tavaszán kezdődő voksolás előtt, hogy fenntartsuk a választópolgárok figyelmét, megszerveztük ezt a vándorkiállítást, amelyhez kísérőprogramok is társulnak majd, mint például a vidéki helyszíneken interaktív beszélgetések a kiállítás látogatóival. Számos egyéb megmozdulás és neves előadó csatlakozik a rendezvénysorozathoz. A kiállítás hatalmas kamionon járja be Magyarországot. Lényeges aláhúznom, hogy a rendezvénysorozat tisztán civil közadakozásból jött létre. Tehát magánszemélyek, vállalkozások segítették a terv megvalósulását. Fillérre pontosan mindig el tudtunk számolni a juttatásokkal. A mi szándékunk nyílt, tiszta. Sosem szabad elfelejteni a gyurcsányi terrort, de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha egy közjóért dolgozni akaró kormány hatalmon akar maradni, ahhoz talpalni kell, talpasnak kell lenni, meg kell közelíteni az embereket, odamenni közéjük, értük. Pont ezt a célt szolgálja a vándorkiállítás is.
– A jellegében egyedülálló vándorkiállításon túl mi van még a tarsolyukban?
– A közeljövőben a CÖF az európai uniós Civil Együttműködési Tanácskozásának III. kongresszusát szervezi. Ezen a kongresszuson grémiumot választunk. A következő lépés a sokak által várt október 23-i békemenet lesz, amely a hajdani francia miniszterelnöktől, Robert Schumantól kölcsönzi mottóját: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Úgy gondolom, az Európát emésztő bajokat annak köszönhetjük, hogy a kontinens bizonyos részein megfeledkeztek a keresztény gyökereikről. Ennek a levét isszuk most, amikor a lényeges kérdéseket asztal alá söpörve csupa életidegen elképzelést tűz zászlajára a nyugati fősodor, a hagymázas ideológiák zsákutcájába űzve Brüsszelt. Az Európai Unió alapító atyái pedig forognak a sírjukban.