Nem felejtjük a gyurcsányi terrort!

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) közreműködésével nem mindennapi tárlat megtekintésére hívja az érdeklődőket a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF–CÖKA). Szeptember 18-án szombaton, 16 órakor az Erzsébet téren ünnepélyes keretek között megnyitják a Vérbe fojtott szabadság című vándorkiállítást. A Magyar Nemzet a rendhagyó kiállítás kapcsán Csizmadia Lászlóval, a CÖF–CÖKA elnökével beszélgetett.

Csizmadia László CÖF Szóvivője 20210915 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– A békemenetet hagyományosan Budapesten rendezik meg. Nem válnak fővárosközpontú szervezetté?

– Nem, mert tízezrével jönnek Budapestre a velünk szimpatizáló vidéki polgárok. Más sikeres tömegrendezvényeink révén is rendszeres a kapcsolatunk a lakossággal. A Civil Akadémiát immáron nemcsak a határon belül, hanem a határon túli területekre is elvisszük, ahol jeles előadók politikai, kulturális és gazdasági jellegű témákban fejtik ki a véleményüket. A most induló vándorkiállítás kapcsán pedig elengedhetetlen, hogy okuljunk a közeli történelmi múlt eseményeiből. Ehhez kapcsolódóan létrehoztunk egy igazságtételi bizottságot. A törvény paragrafusai mellett ugyanis az emberekben mindig ott munkál az igazságszolgáltatásra való igény, és ez a kettő sajnos nem mindig fedi egymást. A jogszabályok bizonyos ügyekben lehetőséget adnak arra, hogy népellenes politikai vagy gazdasági bűnök esetén a vétkesek ítélet nélkül szabadulhassanak. A CÖF 2010-ben ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Gyurcsány-kormány törvényellenes tetteire utalva, ami hat év hercehurca után úgy ért véget, hogy a nyomozó hatóság levélben közölte velünk: bűncselekmény hiányában lezárták az ügyet. Viszont a nemzet lelkiismerete joggal horgad fel ilyenkor.

– Gyakran elhangzik, hogy a nemzet lelkiismeretén túl a nemzet emlékezetét sem árt karbantartani.

– Sokan nem emlékeznek már rá, mi történt az Astoriánál 2006 őszén. A fiatalok pedig meg sem ismerhették az újkori magyar demokráciának ezt a szégyenletes eseményét. Éppen emiatt a tanulságok levonása mellett tanítani is kell. Most elég jogunk is van a szólás­szabadság jegyében, és elég adat is rendelkezésre áll ahhoz, hogy a bűnösöket néven nevezhessük. Főleg szükségszerű most a nemzeti emlékezet ébren tartása, lévén immáron újból az a balliberális erő kíván hatalomhoz jutni, amelynek a szellemi vezetőjére ez az egész gyalázatos időszak egyszer és mindenkorra ráégett. 2002 és 2008 között, különösen az őszödi beszéd során olyan dolgok történtek ebben az országban, amelyek a világon is egyedülállók. Az, hogy egy zárt pártülésen elhangozhatott az akkor regnáló miniszterelnök szájából az ominózus hazugságbeszéd, ékes bizonyítéka annak, hogy a bolsevizmusból táplálkozó összes diktatórikus jelleget Gyurcsány Ferencnek soha nem sikerült levetkőznie. Ami pedig ma zajlik a baloldali térfélen, látlelete annak, hogy a hazugságába belebukott kormányfő köré szerveződő mostani politikai garnitúrának esze ágában sincs a nemzet érdekeit szolgálni. Ők pusztán a feltöltött államkincstárra pályáznak, a kassza kiürítése a céljuk. Emiatt minden mindegy alapon a legképtelenebb, legpiszkosabb, legelvtelenebb alkukat is képesek egymás közt megkötni. Gyurcsány már másfél évtizeddel ezelőtt lerántotta a leplet a filozófiájáról, gyakorlatilag még a posztkommunista és a hozzá kötött liberális eszmeiséget is elárulta, ezért reménytelen a mai magyar baloldalban bármiféle ideológiai vagy morális mércéket keresgélnünk. És most azt látjuk, hogy az ő holdudvarába tartozó, az általa irányított régi-új politikai garnitúra akar hatalomra jutni. Ezt kell megakadályozni. Az országrontók kísértetjárását végleg fel kell számolni.

– Akár egy látványos kamionon utazó élő történelemóra segítségével is?

– Pontosan. Bár a gyerekek az iskolákban megtanulják a régmúlt idők történelmét, de legalább ilyen fontos lenne, hogy a másfél évtizeddel ezelőtt történtekről is világos ismereteik legyenek. Mi, civilek minden közérdekű dologgal próbálunk érdemben foglalkozni. Gyakorlatilag életben tartjuk a civil kurázsit. Ez a lényeg, ez a feladatunk. A szülőket is erre kívánjuk biztatni.

– És a mindenkori kormánynak mi lenne a feladata?

– Manapság az a helyzet, hogy ha egy kormány a nemzet mellett cselekszik, a szuverenitásért száll síkra és egy haladó konzervativizmust képvisel, menten támadások kereszttüzébe kerül az Euró­pai Unió jelenlegi vezetése részéről. Amikor Nyugaton a demokráciát és a jogállamiságot emlegetik, kíváncsi lennék rá, hány választópolgáruktól kérdezték meg például az illegális bevándorlással kapcsolatos véleményét. Melyik kormány merte megkérdezni? Pedig ha nincs lehetőség, hogy az emberek a sorskérdéseikről tudjanak nyilatkozni, akkor nem beszélhetünk függetlenségről. Ilyen értelemben nyilvánvalóan baj van az Európai Unió nyugati fertályán. Naponta látjuk a civil mozgalmakat Nyugaton, ahogy közülük a szélsőségesebb elemek összecsapnak a rendőrséggel. Én úgy vélem, igazából az a civil lélek, ami a volt szovjet birodalom után Kelet-Közép-Európában végre szabadságot kapott, teljesen más töltetű, mint a nyugati, jóléti társadalmak függetlennek mondott szervezetei. Náluk a történelem kereke is előbbre volt, hiszen nem birodalmi struktúrában éltek. Mi viszont, akik ennyi elnyomás után kaptuk vissza a szabadságunkat, sosem fogunk lemondani arról. Sorskérdéseink kapcsán örömmel veszünk részt a népszavazásokon és a népi konzultációkon, hiszen ez a szubszidiaritás lényege.

– Ennyire különbözik tőlünk Európa nyugati fele?

– Úgy tűnik, Nyugat-Európa népei elkényelmesedtek. Nekik sokszor nem fáj egy-egy kormányintézkedés annyira, amennyire nekünk elkeserítő volt a 2002 és 2010 közötti időszak, amikor lejtmenetben süllyedt a magyar gazdaság, morális válságban vergődött a közélet. Brüsszelben is meg kell értenie a politikai elitnek: a birodalmi rendszerek vége mindig az, hogy a népfelség elve győz. Ez a CÖF-nek a credója, a legfontosabb mondanivalója. Nem a farkasétvágyú hataloméhségnek, hanem a nép szolgálatának kellene vezérelnie a baloldalt éppen úgy, ahogy a kormányon lévőket. Éppen emiatt a CÖF sosem volt kormánypárti, hanem mindig nemzetpárti lesz, és az is fog maradni.