– Az ország számos pontján be szeretnék majd mutatni a Vérbe fojtott szabadság anyagát. A közelmúlt eseményei tizenöt év távlatából már történelmi léptékűnek számítanak?
– A 2006-os őszi eseményekről szóló prezentáció nem pusztán az Astoriánál történt, gyurcsányi korszakra jellemző brutális rendőri túlkapásokról szóló dokumentumokat tartalmazza, hanem soha nem látott kép- és hanganyagokat mutat be. A jövő év tavaszán kezdődő voksolás előtt, hogy fenntartsuk a választópolgárok figyelmét, megszerveztük ezt a vándorkiállítást, amelyhez kísérőprogramok is társulnak majd, mint például a vidéki helyszíneken interaktív beszélgetések a kiállítás látogatóival. Számos egyéb megmozdulás és neves előadó csatlakozik a rendezvénysorozathoz. A kiállítás hatalmas kamionon járja be Magyarországot. Lényeges aláhúznom, hogy a rendezvénysorozat tisztán civil közadakozásból jött létre. Tehát magánszemélyek, vállalkozások segítették a terv megvalósulását. Fillérre pontosan mindig el tudtunk számolni a juttatásokkal. A mi szándékunk nyílt, tiszta. Sosem szabad elfelejteni a gyurcsányi terrort, de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha egy közjóért dolgozni akaró kormány hatalmon akar maradni, ahhoz talpalni kell, talpasnak kell lenni, meg kell közelíteni az embereket, odamenni közéjük, értük. Pont ezt a célt szolgálja a vándorkiállítás is.
– A jellegében egyedülálló vándorkiállításon túl mi van még a tarsolyukban?
– A közeljövőben a CÖF az európai uniós Civil Együttműködési Tanácskozásának III. kongresszusát szervezi. Ezen a kongresszuson grémiumot választunk. A következő lépés a sokak által várt október 23-i békemenet lesz, amely a hajdani francia miniszterelnöktől, Robert Schumantól kölcsönzi mottóját: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Úgy gondolom, az Európát emésztő bajokat annak köszönhetjük, hogy a kontinens bizonyos részein megfeledkeztek a keresztény gyökereikről. Ennek a levét isszuk most, amikor a lényeges kérdéseket asztal alá söpörve csupa életidegen elképzelést tűz zászlajára a nyugati fősodor, a hagymázas ideológiák zsákutcájába űzve Brüsszelt. Az Európai Unió alapító atyái pedig forognak a sírjukban.
– A békemenetet hagyományosan Budapesten rendezik meg. Nem válnak fővárosközpontú szervezetté?
– Nem, mert tízezrével jönnek Budapestre a velünk szimpatizáló vidéki polgárok. Más sikeres tömegrendezvényeink révén is rendszeres a kapcsolatunk a lakossággal. A Civil Akadémiát immáron nemcsak a határon belül, hanem a határon túli területekre is elvisszük, ahol jeles előadók politikai, kulturális és gazdasági jellegű témákban fejtik ki a véleményüket. A most induló vándorkiállítás kapcsán pedig elengedhetetlen, hogy okuljunk a közeli történelmi múlt eseményeiből. Ehhez kapcsolódóan létrehoztunk egy igazságtételi bizottságot. A törvény paragrafusai mellett ugyanis az emberekben mindig ott munkál az igazságszolgáltatásra való igény, és ez a kettő sajnos nem mindig fedi egymást. A jogszabályok bizonyos ügyekben lehetőséget adnak arra, hogy népellenes politikai vagy gazdasági bűnök esetén a vétkesek ítélet nélkül szabadulhassanak. A CÖF 2010-ben ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Gyurcsány-kormány törvényellenes tetteire utalva, ami hat év hercehurca után úgy ért véget, hogy a nyomozó hatóság levélben közölte velünk: bűncselekmény hiányában lezárták az ügyet. Viszont a nemzet lelkiismerete joggal horgad fel ilyenkor.
– Gyakran elhangzik, hogy a nemzet lelkiismeretén túl a nemzet emlékezetét sem árt karbantartani.
– Sokan nem emlékeznek már rá, mi történt az Astoriánál 2006 őszén. A fiatalok pedig meg sem ismerhették az újkori magyar demokráciának ezt a szégyenletes eseményét. Éppen emiatt a tanulságok levonása mellett tanítani is kell. Most elég jogunk is van a szólásszabadság jegyében, és elég adat is rendelkezésre áll ahhoz, hogy a bűnösöket néven nevezhessük. Főleg szükségszerű most a nemzeti emlékezet ébren tartása, lévén immáron újból az a balliberális erő kíván hatalomhoz jutni, amelynek a szellemi vezetőjére ez az egész gyalázatos időszak egyszer és mindenkorra ráégett. 2002 és 2008 között, különösen az őszödi beszéd során olyan dolgok történtek ebben az országban, amelyek a világon is egyedülállók. Az, hogy egy zárt pártülésen elhangozhatott az akkor regnáló miniszterelnök szájából az ominózus hazugságbeszéd, ékes bizonyítéka annak, hogy a bolsevizmusból táplálkozó összes diktatórikus jelleget Gyurcsány Ferencnek soha nem sikerült levetkőznie. Ami pedig ma zajlik a baloldali térfélen, látlelete annak, hogy a hazugságába belebukott kormányfő köré szerveződő mostani politikai garnitúrának esze ágában sincs a nemzet érdekeit szolgálni. Ők pusztán a feltöltött államkincstárra pályáznak, a kassza kiürítése a céljuk. Emiatt minden mindegy alapon a legképtelenebb, legpiszkosabb, legelvtelenebb alkukat is képesek egymás közt megkötni. Gyurcsány már másfél évtizeddel ezelőtt lerántotta a leplet a filozófiájáról, gyakorlatilag még a posztkommunista és a hozzá kötött liberális eszmeiséget is elárulta, ezért reménytelen a mai magyar baloldalban bármiféle ideológiai vagy morális mércéket keresgélnünk. És most azt látjuk, hogy az ő holdudvarába tartozó, az általa irányított régi-új politikai garnitúra akar hatalomra jutni. Ezt kell megakadályozni. Az országrontók kísértetjárását végleg fel kell számolni.
– Akár egy látványos kamionon utazó élő történelemóra segítségével is?
– Pontosan. Bár a gyerekek az iskolákban megtanulják a régmúlt idők történelmét, de legalább ilyen fontos lenne, hogy a másfél évtizeddel ezelőtt történtekről is világos ismereteik legyenek. Mi, civilek minden közérdekű dologgal próbálunk érdemben foglalkozni. Gyakorlatilag életben tartjuk a civil kurázsit. Ez a lényeg, ez a feladatunk. A szülőket is erre kívánjuk biztatni.
– És a mindenkori kormánynak mi lenne a feladata?
– Manapság az a helyzet, hogy ha egy kormány a nemzet mellett cselekszik, a szuverenitásért száll síkra és egy haladó konzervativizmust képvisel, menten támadások kereszttüzébe kerül az Európai Unió jelenlegi vezetése részéről. Amikor Nyugaton a demokráciát és a jogállamiságot emlegetik, kíváncsi lennék rá, hány választópolgáruktól kérdezték meg például az illegális bevándorlással kapcsolatos véleményét. Melyik kormány merte megkérdezni? Pedig ha nincs lehetőség, hogy az emberek a sorskérdéseikről tudjanak nyilatkozni, akkor nem beszélhetünk függetlenségről. Ilyen értelemben nyilvánvalóan baj van az Európai Unió nyugati fertályán. Naponta látjuk a civil mozgalmakat Nyugaton, ahogy közülük a szélsőségesebb elemek összecsapnak a rendőrséggel. Én úgy vélem, igazából az a civil lélek, ami a volt szovjet birodalom után Kelet-Közép-Európában végre szabadságot kapott, teljesen más töltetű, mint a nyugati, jóléti társadalmak függetlennek mondott szervezetei. Náluk a történelem kereke is előbbre volt, hiszen nem birodalmi struktúrában éltek. Mi viszont, akik ennyi elnyomás után kaptuk vissza a szabadságunkat, sosem fogunk lemondani arról. Sorskérdéseink kapcsán örömmel veszünk részt a népszavazásokon és a népi konzultációkon, hiszen ez a szubszidiaritás lényege.
– Ennyire különbözik tőlünk Európa nyugati fele?
– Úgy tűnik, Nyugat-Európa népei elkényelmesedtek. Nekik sokszor nem fáj egy-egy kormányintézkedés annyira, amennyire nekünk elkeserítő volt a 2002 és 2010 közötti időszak, amikor lejtmenetben süllyedt a magyar gazdaság, morális válságban vergődött a közélet. Brüsszelben is meg kell értenie a politikai elitnek: a birodalmi rendszerek vége mindig az, hogy a népfelség elve győz. Ez a CÖF-nek a credója, a legfontosabb mondanivalója. Nem a farkasétvágyú hataloméhségnek, hanem a nép szolgálatának kellene vezérelnie a baloldalt éppen úgy, ahogy a kormányon lévőket. Éppen emiatt a CÖF sosem volt kormánypárti, hanem mindig nemzetpárti lesz, és az is fog maradni.
