A politikának is megvannak a maguk kétségbeejtő figurái. Itt van mindjárt Bokros Lajos. Minap azon merengtem, mi motiválhatja, hogy megannyi bukfenc után újra és újra hallasson magáról. Nem jöttem rá. Mindenesetre az ÉS-ben megjelent cikkéből az derül ki, állapota tovább romlott. Ilyeneket ír szegény: „Fennáll a veszély, hogy a demagóg választási program megvalósítása olyan mértékben felpörgetheti az inflációt, hogy a kamatok ezzel nem lesznek képesek lépést tartani. […] Vajon mit lép az MNB, ha […] a forint árfolyama történelmi mélységbe süllyed?” Úgy látja, a pánik megállításához az égbe kell emelni a kamatokat, de akkor meg jelentősen visszaesik a gazdaság. Lajosunk szerint nem véletlen a hathavi fegyverpénz odaígérése. Az „önkényuralmi kormány” így kívánja megvásárolni a fegyveres testületeket, ha majd az új, „demokratikus kormány” intézkedései nyomán a Fidesz tömegeket visz ki az utcára.

Dacára e marhaságoknak, képtelenség haragudni Lajosra. Ha megjelenik valahol, az embernek az az érzése, mintha leszállt volna odaföntről. Híveit ilyenkor nosztalgia és reménykedés lepi el. (Másokat meg a rosszullét.)

Bokros egyébként nem humoristaként kezdte, csomagkészítőnek indult az első MSZP–SZDSZ-kormány idején. Legendás pakkjának lényege: elvenni minden szociális juttatást a lakosságtól, majd jót kacagni rajta. Később az MDF-hez szegődött, ahol miniszterelnök-jelöltté tették. Nyerni ugyan nem nyert, ellenben megszűnt a pártja.

„Bokros Lajos egy intézmény – írja egy kommentelő. – Olyasmi, mint a sárgaház volt anno.” „Bokros úr – közli egy másik –, ha röhögni akarok egy jót, mindig beugrom az ön Facebook-oldalára.”

Borítókép: Bokros Lajos (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)