Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter idei munkáját értékelte a Népszava: „Az önök dolga lenne, hogy kiálljanak a diákokért, hogy használható oktatást teremtsenek, és önök nem tettek semmit.” A szerző, N. Kósa Judit sosem kedvelte a tárcavezetőt; 2018-ban, amikor még le sem tette esküjét a miniszter, máris kóstolgatta: „Csak annyi változik, hogy a tárca élén nem egy jámbor akadémikus vagy egy túlmozgásos pap fog állni, hanem egy gyakorló orvos: egy történelmi fantazmagóriákra felettébb nyitott onkológus fogja megszabni, milyen legyen a magyar iskola.” Szerinte sűrű nemzeti szósszal fog leönteni mindent.
A jövő tavasszal érettségiző diákok kapcsán most ezt írja a Népszava-tanfelügyelő: „Hoffmann Rózsa rajtuk gyakorolta a szigor pedagógiáját; nekik kezdtek képességfejlesztő Nemzeti alaptantervet írni, amelyből a végére valahogy mégis Takaró Mihály-féle nemzeti hőbörgés lett.”
Ja, mert Takaró Mihályt sem kedveli a cikkíró. A neves tanár-irodalomtörténésznek is sok van a számláján. Egy ízben például kijelentette: ő csak olyat hajlandó tanítani, ami építi a diákjait – ami rombolja, azt nem. (Utóbbira példával is szolgált: Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat! című provokációjából idézett.) Meg azt is mondta, nem fogja eltüntetni Katona József, Berzsenyi vagy Jókai munkáit a tankönyvekből olyan kortárs írók kedvéért, akik még nem mérettek meg az idő mérlegén. Ráadásul Takaró javaslatára került az új Nemzeti alaptantervbe Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyirő József neve. (Lelki szemeim előtt a feldúlt Judit asszony…)
Azon merengek, mikor hallja meg végre a Népszava-szerző az olvasók öblös nevetését?
Borítókép: Képernyőfotó a Népszava eredeti cikkéről
