Elnöki regnálásának két esztendejéről írt a minap szenvedélyesnek szánt Facebook-bejegyzést Jakab Péter, a Jobbik felszámolóbiztosa. Érdekes írás. „Az összefogást választottuk. […] A reményt, hogy végre elhozhassuk a valódi rendszerváltást ennek az országnak. Stb.”
Bátor vállalkozás a „valódi rendszerváltás Apró Antal unokájával karöltve” gondolatkört letolni az olvasó torkán – nem is igen sikerül elnök úrnak. Már az első hozzászóló az orra alá tolja a párt hajdani alapító nyilatkozatát: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból.”
Innen kezdve már hiteltelen minden szó.
Ma is emlékszem a jó Csurka István másfél évtizeddel ezelőtti mondatára: „Kétfajta ember vonzódik a Jobbikhoz: a hatalomra vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali proletár.” Meg néha (ezt már én teszem hozzá) a magyarságára büszke, megvezetett ember, akit ez a Janus-arcú gyülekezet elárult – de ők már távoztak. A maradókra nincs jobb szó: kisnyilasok. (Aki kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, gondoljon a Molotov–Ribbentrop-paktumra, esetleg nézze meg a Terror Háza Múzeum átöltözőszobáját. Vagy merengjen el Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter szenvedélyes kézfogóján.)
Volner János pár hónapja szemléletesen fogalmazott: „A baloldalban végbélkúpként oldódnak fel jelenleg azok a jobbikosok, akik egykor a nemzeti oldal képviseletét hirdették, s most a baloldal szekerét tolják teljes erővel.” Ez „oldottabb” megközelítés, de tűpontos. Jakabra szabott.
Borítókép: Jakab Péter (Fotó: Ripost/Máté Krisztián)
