Ezen a héten Békesi László egykori szocialista pénzügyminiszter aggódott a magyar gazdaság állapotáért – valószínűleg ő volt az ügyeletes. (Valaki egyszer összeszámolhatná, hány ilyen siránkozást olvashattunk/hallgathattunk eddig a túloldal látnokaitól. Egy kaptafára készülnek a bölcsességek, bár látni, előadóik igyekeznek színezni az ökörségeiket.)Ha a demagógia fájna, Békesi üvöltene. Üvölt is. Minapi Facebook-bejegyzéséből idézek.

Szellemeskedve kezdi: „A forint árfolyam összeomlásának napjaiban legfőbb ideje, hogy egyértelműen és határozottan Orbán Viktor, Nagy Márton, Matolcsy György, Varga Mihály […] tudomására hozzuk, […] nincs joguk kidobni a közgazdasági tankönyveket.” Innen „komolyra” vált: „Ennek a bűnös, rabló gazdaságpolitikának a következménye, hogy […] több százezer tehetséges magyar fiatal és szakember hagyta el az országot, hogy több tízezer honfitársunk halt meg egy járványban, hogy újabb tízezrek halnak meg idő előtt stb. […] Hovatovább külföldön szégyennek számít magyarnak lenni.”

A cikk kommentelői az együttérzés hangján szólnak a kétségbeejtő emberről. Többségük szerint a hatalom huzamos hiánya okozhatja a riasztó tüneteket. Ilyenkor még a borogatás, ráolvasás nem segít. Javallatuk: tartós csönd, gumiszoba.Hogy sikereket is tudhat maga mögött a kormány, azt Békesi korábban azzal magyarázta: az elmúlt évek világgazdasági változásai kedveztek az Orbán Viktornak. „De az a szerencsejátékos – emelte föl mutatóujját –, aki nagyon sokáig eredményesen blöfföl, egyszer csak bukni kezd, mert a szerencse nem tart a végtelenségig.” Szerencsénkre Békesi mostani írása sem. Jobbulást a szerzőnek!