Guy Verhofstadt jövőre már nem indul az EP-választáson – ezt maga a liberális belga képviselő jelentette be az elmúlt hét végén. Bár, mint mondta, kivételt tenne, ha páneurópai listákról lenne szó. Ebben az esetben felhasználná az „európai hírnevét”.

Mondjuk azzal nem menne messzire…

A dúsgazdag Verhofstadt a pályafutása során botrányt botrányra halmozott. Gátlástalansága gyakran nyitogatta az ember zsebében a bicskát. Miközben választóinak örökké arról papolt, hogy tűrjék a megszorításokat, ő maga máig Gent belvárosában egy olyan, a XVII. században épült, folyóparti műemlék épületben él, amelynek felújítására több százezer euró közpénzt… izé… „szerzett”. (Néhány éve – még miniszterelnökként – kirekesztéssel fenyegette meg azokat az újságírókat, akik neki nem tetsző cikkeket írnak.) Gerincállapotáról csak annyit: ott ült az Exmar igazgatótanácsában, amikor a szállítmányozó vállalat a Krím félszigetet annektáló Oroszország Gazprom cégével szerződött.

Az Orbán-kormányt sosem kedvelte a tenyérbe mászó látványfogász. Tavaly tavasszal egyenesen a liberális demokrácia sötét napjának nevezte a Fidesz–KDNP újabb választási győzelmét. Azt javasolta, hogy az Európai Tanácsban el kell venni Magyarország szavazati jogát és a nekünk járó támogatásokat. Nehezményezte, hogy hazánk következetesen kiáll az ukrajnai tűzszünet és a mielőbbi béketárgyalások mellett. Nemrég meg azzal állt elő, hogy Magyarország helyére Ukrajnát kellene fölvenni az EU tagállamai közé.

Érdekes, emberünk épp az Európai Parlamentet megrázó ­korrupciós botrány kirobbanása után hagyja ott a politikai pályát… (Igen, én is arra gondolok, amire az olvasó.)