Még ki sem fanyalogta magát az augusztus huszadikai tűzijáték költségein, illetve a diplomáciai nagyüzemen az ellenzék, amikor a későn kapcsoló Egri Viktor, a sportriporterből lett megmondóember klaviatúra elé ült, és ezt írta: „Hugues Fabrice Zango hármasugrásban aratott győzelme után Magyarország visszacsúszott az atlétikai vb-k örök éremtáblázatán a 77. helyre. Burkina Fasó megelőzte. (Ezt nem azért írtam, hogy érzékeltessem, mennyire indokolt volt ennyi pénzért vb-t vállalni.) De mégis.”
Nem csak aljas ez a bejegyzés, arról is árulkodik, szerzője mennyire buta. Nem vette észre, hogy azóta, amióta a stadiongyűlölő Karácsony Gergely, Baranyi Krisztina duó együtt fotózkodott a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökével, más a taktika. Immár nincs értelme a vb-rendezésen rugózni – ellenben még gyalázatosabban hangzik a károgó poszt. (Valaki ezt írja: „És a Forma–1-éremtáblázaton hol állunk? 1986 óta mégis van mogyoródi futam, hülye ember.” Egy másik ötlettel áll elő: „A világbajnokság után alkalmat adnék a magyar atlétáknak, hogy leköphessék Egrit.”)
El lehetne merengni, mennyire gusztustalan: épp egy hajdani sportriporter fanyalog azon, hogy hazája a világ idei legnagyobb sporteseményét rendezi. Ráadásul „elkerülte” Egri figyelmét az a tűz, amikor egy ország szorított Halász Bencének, s hogy mennyire megdobogtatták mindannyiunk szívét a hétpróbázó lányok, amikor szemükben könnyekkel nyilatkozták, milyen fölemelő érzés volt ennyi magyar ember előtt küzdeni.
El lehetne merengeni, de minek? Egri Viktorról – az Egri Viktorokról – lepereg az ilyesmi. Ők csak fogást keresni jöttek. Ők a nemzet ellendrukkerei. Koloncaink.
Borítókép: Egri Viktor
