Magam is láttam az említett interjút. Tragikus volt. Két unalmas ember idegesítette a nézőt csaknem egy órán át. Ami határozottan átjött a képernyőn, az az, hogy Havas tanár úr még tovább hülyült. Csak hát erről miért kell beszámolni a nagyérdeműnek? Legyen ez szűk környezetének és ápolóinak a gondja. Egyvégtében azzal kérkedett, hogy mekkora jólétben élt és él ma is, és hogy a kommunista rendszerben mekkora tótumfaktum volt, még az órát is hozzá állították.

Az irritáló szemüvegrágcsáló a jelek szerint képtelen felfogni, hogy pályája során mindvégig púp volt mindenki hátán. Egyként lélegzett fel néző és szerkesztőség, amikor végre kívülről csukta be a stúdió ajtaját.

Borítókép: Havas Henrik (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)