Karácsony Gergely 2019-ben kelt ígérettérképének dzsungelében bolyongva nemcsak elképed a rászedett budapesti polgár – olykor harsányan fölnevet. Kínjában, persze.

Én például akkor, amikor felidézem azt a választás előtti riportot, amelyben az akkor még főpolgármester-aspiráns hőmérővel a kezében a hármas metró egyik kocsijában bárgyún vigyorgott a kamerába, miközben hívei szaunához öltözve, különféle táblákkal – „Tarlós-szauna” stb. – követelték a metróvonal haladéktalan klimatizálását. A matiné után Karácsony kijelentette: ha trónra kerül, véget vet ennek az áldatlan állapotnak. Nos, nem pont így történt. Egy évre rá csak a helyszín és a hőmérséklet egyezett (hármas metró, harmincöt fok), vigyorgást és tiltakozó táblákat már nem láttunk. Sőt, a főpolgármesterré lett laklit sem, helyette egyik alvezére a sok közül, Dorosz Dávid „klímavédelmi” helyettes celebrálta a Lehel téri metróállomás ivókútátadó ünnepségét. (Azt magyarázta, a beígért klímaberendezéseket momentán ivókutak fogják helyettesíteni. Ezek ugyanis zöldebbek…) Szó se róla, főpolgármester úr már korábban célzott a módosításra, ilyeneket írt közösségi oldalán: „Az új városvezetésen kérik számon a klímaberendezések hiányát. Legyen világos: miattuk, kizárólag miattuk (a kormány miatt) van döglesztő meleg a 3-as metrón. Ez az ő szégyenük.”

Azt mégsem írhatta szegény: „Az az igazság, emberek, hogy megvan ugyan a fejlesztésekhez szükséges pénz (kormányzati támogatás plusz Tarlós-örökség), de majd bolond leszek ilyesmire költeni, szükség van arra a máshol. Nagy a városházi csapat, rengeteg a szakértő, a léhűtő meg a csókos.”

Júniusban választunk. Csak szólok.