Tovább árnyalta saját portréját Magyar Péter mutatványos a minap. Ezúttal egyházi vonalon tette le a névjegyét. Az Európába igyekvő prókátor rövid időre megállt a borsodi Putnoknál, hogy híveinek egy katolikus templom közelében hirdessen igét – hordó híján egy kisteherautó platójáról. (Oda kell ám figyelni a frissen keltezett messiásra, mint a lejárt szavatosságú tehéntúróra, mert könnyen meghajtja az embert. Nemritkán hányingert okoz.)
Emelkedettnek nem nevezném a rögtönzött majálist, suttyónak annál inkább. Idősebbeket alighanem az ötvenes évek tenyérbe mászó Marosán Bucijára emlékeztette a kevély szónok.
Nem merülnék a részletekbe, emberünk a helyi polgármester évekkel ezelőtti állítólagos kijelentéseit citálta. A trágár elemekkel tűzdelt harcias szöveg lázba hozta az egybegyűlteket, legjobban magát a nekiveresedett előadót. Nagyon gáz volt szegény. – Gyere ki! – ordítozta a platóról a templomban tartózkodó polgármesternek. Később a miséről távozóknak is beszólt. – Szégyelljék magukat! Remélem, újraszentelik majd ezt a templomot!
„Hozzá képest Hadházy a fasorban sincs – magyarázza egy kommentelő. – Bekerült a mókuskerékbe, napról napra egyre vadabbakat kell mondania, különben megy a lecsóba. Már Jakabnak sem jött be a kocsmai stílus.” Egy másik szerint „igényesebb pöcegödör kivetné magából ezt a túlpörgött provokátort”.
Hogy kerek legyen a messiásportré, ízlelgessük a szimpatizánstoborzó szlogent: „Aki a Tisza Pártra szavaz, az a békére, a szeretetre, az összefogásra, az árkok betemetésére és egy boldogabb magyar jövőre szavaz.” Van kérdés?
