Mintha bárkit is érdekelne, minap közreadta pontokba szedett intelmeit az EP-ből kipottyant Ujhelyi István baloldali harangozó. Ízelítő az Ujhelyi-parainesisből: „Ne hazaárulózzák egymást! […] Bízzunk benne, hogy a fideszes képviselők is mielőbb felismerik, ők mennek szembe az autópályán. […] Nem igaz, amit sokan mondanak, hogy az EP a pártok kifizetőhelye, jóval több tenni akaró, aktív politikust láttam, mint léhűtőt”. Stb. (Emberünknek ezentúl sem kell kukákban turkálnia. Az ENSZ turisztikai világszervezetének uniós intézményekhez rendelt nagyköveteként folytatja, illetve az Esély Közösség alapítójaként „egyfajta politikai szemtanúként aktív elemzője, külső civil formálója” lesz a hazai közéletnek.)
Ujhelyi munkásságáról az a jelenet maradt meg, amin még a külföldi baloldali politikusok is megdöbbentek: Orbán Viktor egyik uniós beszéde után Ujhelyi fölállt a strasbourgi parlamentben, s előbb goebbelsi propagandának minősítette a miniszterelnök konzultációs levelét, majd, hogy nagyobbat szóljon, mindjárt szét is tépett egyet.
És ahogy ott állt idvezült tekintettel… Meg azok a fotók, amelyeken Eva Kailivel pózolt. Idebiggyesztem Ujhelyinek a pártjával kapcsolatos észrevételét is: „Elhervadt a szegfű, új földet kell hozni, megöntözni és egy új virágot elültetni”. Névjavaslattal is előállt a brüsszeli Micsurin: legyen az új közösség neve Esély. (Mintha a sezlonokat kellene lecserélni, ha deficites az örömtanya.) A mostani kommentekből csak kettőt merek idézni: „A vágóhídi marha bőre sincs ilyen vastag.”, „Egy szimpla viszlát elegánsabb lett volna…”
