Számunkra az öt évvel későbbi augusztus huszonharmadika is emlékezetesre sikerült. 1944-ben e napon jelentette be I. Mihály román király, hogy országa átáll a szovjet oldalra – katonái nem sokat problémáztak, innen kezdve már a korábbi bajtársaikat, a magyarokat és a németeket lőtték. Három napra rá már magyar földön nyomult előre a köpönyegfordító ármádia. (Volt gyakorlatuk az ilyesmiben. Az első világháborúban is velünk szimpatizált eleinte a románság, ám a harcokba csak két évvel később szálltak be – az akkorra már erősebbnek látszó antant oldalán. Belépésük balul sikerült, gyors különbékére kényszerültek – ám 1918 őszén, egy nappal (!) a Monarchia fegyverletétele után újra „hadba léptek” a már nem létező ellenséggel szemben, és így „győztesként” jöttek ki a nagy háborúból. Sok más mellett Erdélyt is megkapták…)

A hála ezúttal sem maradt el. A világégést lezáró békekongresszus úgy határozott: Románia „visszakaphatja” a Trianonban megítélt koncot. Huszonhat történelmi vármegyét abból a Regnum Marianumból, amelynek alapítójára, Szent Istvánra épp a minap emlékeztünk.