Vajon jegyzi-e még az elistentelenedett világ, hogy a katolikus egyház ma, augusztus 15-én Szűz Mária halálára és mennybevitelére emlékezik? (Költői a kérdés.) Nekünk, hívő magyaroknak még több okunk van emlékezni erre a dátumra: első királyunk, Szent István halála (1038) is e napra esett, ekkor ajánlotta fel országát Szűz Mária oltalmába, s lettünk Regnum Marianum. Égi pártfogónk (Patrona Hungariae) lassan évezrede óvja csöppnyi hazánkat ebben az önazonosságát vesztett világban. Hívő magyar nem feledkezhet meg védőszentjéről. A mi hazánk Mária országa. Maga István király tette kiemelt ünneppé a napot még trónra lépésekor, és országlása során mindvégig fontosnak érezte kivételes fényben tartani a nyár végi Nagyboldogasszony-áhítatokat. Évente e napra hívta össze a királyi tanácsot Székesfehérváron, ekkor tartotta a törvénykezést is. Az istentelen kommunista évtizedeket leszámítva augusztus tizenötödike mindenkor a magyarság legnagyobb egyházi ünnepének számított. Hitet, együvé tartozást, nemzetnemesítő erőt sugallt. A törés a kommunista Rákosi Mátyás hatalomra kerülésével kezdődött, aki vérgőzös egyházüldözésének csúcsán, 1951-ben még a Városligetben álló Regnum Marianum-templomot is porig romboltatta. De utódai sem tartottak ünnepet augusztus idusán. (Még a sorozatbérmálkozó Gyurcsány Ferenc sem…)

Történelmi adósságunk, hogy ebben a megzavarodott világban Nagyboldogasszony napja mielőbb visszakapja az őt megillető – a mostaninál is méltóbb – helyét a kereszténységhez hűséggel ragaszkodó Magyarországon. A lelkünknek is kell a kárpótlás.