Ágyban, párnák közt halt meg Dudás István nyugállományú határőrezredes 2002 nyarán. Ahelyett, hogy bitón végezte volna vagy életfogytig tartó fegyházbüntetése közben éri a halál.

Évente kétszer van halottak napja Mosonmagyaróváron – a hagyományosat megelőzi október 26-án a helyi megemlékezés. 1956-ban ezen a napon vérfürdőt rendeztek a helyi határőrlaktanya ávósai a kaszárnya elé vonuló, a Himnuszt éneklő civilek között, akik csak annyit kértek, vegyék le az épületről a vörös csillagot. Dudás parancsnok nem tárgyalt velük, belelövetett a zászlókat lengető, fegyvertelen tömegbe. Tizenöt-húsz méterről lőttek, szinte minden golyó „célba” ért. „Talán másfél percig tartott egy géppuskasorozat – emlékezett vissza egy szemtanú –, aki túlélte az elsőt, a menekülés közben a hátába kapta a következőt.” (A másnapi lap hatvan halottról, a Daily Mail riportere 85-ről írt, más források száz fölé teszik az áldozatok számát.) Leírhatatlan sokk követte a vérengzést. A laktanyába órákkal később beözönlő tömeg az egyik tisztet meglincselte, rémült társa kivetette magát az emeleti ablakon. Egy harmadikra másnap találtak rá, őt a nyílt utcán fölakasztották.